Söptei Eszter Textiltestek az ég alatt című kiállítása a FISE Galériában 2025. július 1. és 25. között
Leginkább mégis a felhőket szerettem
Proteus édes leányait
az alak-változtatókat
a sellővé úszó halat
a sok értelmű szókat
e néma oroszlánokat, e villámló rigókat
észak felől menekülőket
kik inkább vízzé válnak
mintsem, hogy elejtsd őket.
Károlyi Amy: Néma oroszlán
Söptei Eszter textiltervező művész alkotásainak kiindulópontjává az égbolt válik. Az ég tónusait, ritmusait, színeit és hangulatait „fordítja át” textilbe kézzel komponált, egyedi mintázású iparifilc-falikárpitok formájában, amelyek nem illusztratív módon, hanem az emlék atmoszféráját felidézve jelenítik meg a látványt. Így fogalmaz az Égboltemlék című művének koncepciójáról: „Egy pillanatnyi megnyugvás, amikor feltekintünk az égre, az állandóra, a mindenhol jelen lévő természetre”. A felhők inspirációját láttató fényképek atmoszférikus kiindulópontok, a végeredmény azonban nem fényképszerű, hanem absztrakt, rétegzett textilkompozíció.
Falikárpitok ipari filcből
Az ipari filc anyaga különösen alkalmas arra, hogy a felhők rétegeit, árnyalatait és textúráit megjelenítse. Minden falikárpit így válik egyedi „églenyomattá”, amely az adott pillanat vizuális élményét transzformálja tartós anyaggá. A gyapjú mint alapanyag puha és meleg, mégis tartós, természetes textúrája lehetővé teszi a finom színátmenetek és fényváltozások érzékeltetését. A művek alapanyaga hangszigetelő és hőszabályzó tulajdonságai révén otthoni térben is különleges atmoszférát teremt, enteriőrbe költöztetve a természet élményét. A gyapjú fenntartható, megújuló energiaforrásból származik, így a művészi alkotás személyes és tudatos jellegével is összhangban áll.
Textil a felhőkből
A felhőfotózás a világjárvány idején Söptei számára az izoláció és a magány tapasztalatának feldolgozására szolgált, de egyben az égbolt állandóságába vetett bizalom gesztusává is vált. A közösségi terek bezárásával párhuzamosan egy négyzetes Instagram-napló jött létre a felhők képeiből, amely egyszerre volt gyűjtőmunka és személyes belső térkép. A fotókból textil született: gyapjúrétegekbe sűrített hangulat, amely az atmoszférát absztrakt, mégis tapintható formában rögzíti. Az ipari anyag, amely eredetileg praktikus célokra készült, a művész kezében emlék- és élménytovábbító médium lett. A négyzetforma szimbolikusan is hangsúlyos: Vitruvius szerint a négyzet az ember és az ég kapcsolatának geometriai kifejezése. Söptei olyan plédeket talált a kőszegi Aste textilgyárban, amelyek eredetileg egy olasz légitársaságnak készültek. Ezek a repüléshez és a felhőkhöz kapcsolódó tárgyak mágikusan fonódtak össze a felhőábrázolással: az anyag így vált a szimbolikus tartalom hordozójává.
„az emlék atmoszféráját idézi fel az ipari filc anyaga”
Intermediális élmény: nemezelőgép és zene
A Textiltestek az ég alatt című kiállítás megnyitóján Vincze Gergely matematikus és zenész helyspecifikus performansza kapcsolódott a textilművekhez. A kőszegi nemezelőgép ritmikus kattanásait digitális hangmintákká alakította, amelyekhez líd–mixolíd dallamrétegek társultak. A zenei struktúra így a textilkészítés ritmusát tükrözte: a sűrítés és rétegzés folyamata egyszerre volt jelen a textilben, a zenében és a látványban. A képek grid struktúrában jelentek meg, amelyet a zene modulált: a képek és pixelek folyamatos cserélődése a szövés mozdulatát idézte. A vizuális kompozícióban megjelenő glitch, azaz hiba a kézi szövés felvetőszálának metaforájaként működött. A mű így egyszerre vált textil-, zenei és vizuális kísérletté, ahol minden réteg a felhők változékonyságát idézte meg. A zenei és vizuális kísérletekkel együtt a munkák nemcsak az égbolt lenyomatai, hanem intermedialitásban létrejövő sűrítmények: a felhő egyszerre válik képpé, textillé, hanggá és fényjátékká.
A felhő motívuma a művészetben
Kezdetben a tengereinkből és földünkről fölszálló, a felhőket alkotó párákat, a meteorokat és a mennydörgést az istenek lakóhelyének tekintették. A felhő a művészettörténet és az irodalom egyik legalapvetőbb mitológiai toposza, olyan határhelyzetet jelképez, amely egyszerre összeköt és elválaszt. Az ég és a föld, az ember és az isten, a valóság és az illúzió közötti közvetítő közeg. Az ókori görög mitológiában Zeusz felhő alakjában közelíti meg Iót, így a felhő egyszerre válik az álcázás és a transzformáció eszközévé. A görög–római ikonográfiában a felhőfüggöny az isteni jelenlétre figyelmeztet: a transzcendens világ fátyla. A keresztény művészetben Krisztus mennybemenetelének, az utolsó ítélet jeleneteinek elengedhetetlen motívuma: a felhő hordozza az isteni alakot, az angyalok gyakran felhőtrónuson jelennek meg.
A barokk festészetben a felhő dramaturgiai szerepet kap: Rubens és Tiepolo képein a fény–árnyék-dinamika központi szervezőeleme. A romantikában és a szimbolizmusban a melankólia és a tünékenység szimbóluma: Caspar David Friedrich festményein a felhős égbolt a végtelenbe való vágyódás jelképe. A japán haiku költészetben az időjárás és egyben az élet pillanatnyi állapotának metaforája. A szürrealistáknál (René Magritte) a tudattalan anyaga: a valóság és az álom határát oldja fel, amikor tárgyakban manifesztálódik vagy enteriőrben lebeg.
A 20. században Gerhard Richter hiperrealista felhőfestményei illúzió és valóság határát feszegetik. A kortárs installációművészetben Ólafur Elíasson mesterséges ködfelhőkkel dolgozik, amelyeket a néző fizikailag tapasztalhat meg. A cloud szó ma már digitális jelentést is hordoz: az adatfelhő az emlékezet és a láthatatlan kollektív tér szimbóluma.
„a felhő az illúzió és valóság határán lebeg”
A felhő motívuma a kortárs magyar képzőművészetben is hangsúlyos. Két markáns megjelenése ugyanarra a kontextusra reflektál, amelyben Söptei művei interpretálhatóak. „Egy reggel – ezt sosem felejtem el – felnéztem az égre, és tizenkét katonai repülőgépet láttam, amint hangsebességnél gyorsabban átszelték az égboltot, és egy gyönyörű rajzot hagytak maguk után. Álltam és bámultam a rajzot, és aztán azt, amint lassan eltűnik, és ahogy végül teljesen kék lett az ég” – írja Lengyel András képzőművész a Mennyei könyvtár: Felhő Antológia című könyvében. Süveges Rita, a 2023-as TÓTalJOY-díj nyertese az Időjárás-jelenés. Varázslástól a geomérnökségig című, a Magyar Nemzeti Galériában bemutatott kiállításán olyan installációt hozott létre, amely a felhőkön keresztül vizsgálta a technológiai fejlődés „fémesen csillogó, állandó eltűnésben lévő immateriális esztétikáját”. A felhő itt egyszerre természeti és technológiai alakzat: a változás, a kontrollálhatatlanság és a digitális világ illúzióinak metaforája.
Ezek az allúziók rávilágítanak arra, hogy a felhő motívuma a kortárs magyar művészetben is központi motívum. A tradíció, a transzcendencia és a digitális fordulat egyaránt megjelennek a hátterében, s így közvetlenül kapcsolódnak Söptei Eszter munkájához, amely a személyes élményből kiindulva épít hidat a kulturális hagyományhoz és a kortárs reflexióhoz.
Söptei Eszter felhői egyszerre személyes és univerzális képek. Személyesek, mert a bezártság élményéből, a világjárvány tapasztalatából születtek, és univerzálisak, mert az emberiség kollektív kultúrtörténeti tapasztalatait idézik fel: a változó és formátlan szépség allegóriáját.
Molnár Eszter
művészettörténész
Főcím kép:
Burjánzás; egyedi technika; jacquard textil, poliuretán habszivacs, upcycling töltőanyag; 150×85×27 cm; 2023 (Fotó: Söptei Eszter)
Fotók:
1–6. Kiállítási enteriőr: Söptei Eszter Textiltestek az ég alatt című kiállítása a FISE Galériában 2025. július 1. és 25. között (Fotók: Söptei Eszter)
