Cikksorozatunkban a legkiemelkedőbb kortárs alkotóművésznők beszélnek életútjukról, alkotói szerepeikről és jövőképükről. Ezúttal Fürjes Dóra ezüstékszer-tervező ötvösművész színes, következetes szakmai életútjába és inspiratív gondolkodásába nyerhet bepillantást az olvasó.
Mi a legkorábbi emléked arról, hogy az ékszerek, kövek érdeklődésed egyik központi elemévé váltak? Ki vagy mi inspirált e hivatásra?
A pálya iránti vonzalmamat részben anyai nagynénémnek köszönhetem, aki egész fiatalon került Kanadába, és ott ötvösként dolgozott. Általános iskolás koromban megajándékozott egy maga alkotta kis gyűrűvel, melyet büszkén viseltem. Több családtagunknak készített ékszereket – elsősorban ezüstből –, és ezekhez az alkotásokhoz köveket is felhasznált. Bár szüleim a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán végeztek, édesapámhoz is fűződnek izgalmas ékszerek: addig kalapálta, reszelgette az ezüst pénzérméket, míg egyedi stílusú brossok, medálok születtek a keze nyomán. Valójában az ő ötlete volt, hogy ötvös legyek, de ezt csak jóval később tudtam meg. Korán, már 1989-ben elhunyt – pont azon a napon, amikor hivatalosan is ötvössé váltam… már el sem tudtam mondani neki az örömhírt. Gimnázium után egy Balaton melletti grafikusművésznél és ötvös feleségénél töltöttem két hetet nyáron. Ott éreztem rá először e hivatás igazi varázsára: az ékszerekkel örömöt lehet szerezni az embereknek. Az élmény végérvényesen elkötelezett az ötvösség mellett, ezért jelentkeztem a szakmunkásképzőbe, hogy elsajátítsam a szakma alapjait.
Saját fémjel tervezése
Az Iparművészeti Főiskolán töltött időszakban kik voltak számodra a meghatározó mesterek?
Péter Vladimirnál nevelkedtem, aki hamar felismerte, hogy elsősorban az ékszerek vonzanak, ezért a nagy méretű munkák helyett inkább például ékszertartókat terveztetett velem. Szerettem azt is, amikor egy számunkra fontos kis emléktárgyat kellett ékszerré, amuletté, testen viselhető tárggyá alakítani. Hasonlóan nagy hatással volt rám a saját fémjelünk tervezése is. A fél éven át tartó precíz folyamat során a védjegy megalkotásába fektetett mérnöki pontosságú munka nyomán megszületett a madár homokban hagyott lábnyoma által ihletett apró fürjlábpár logóm, amely azóta is megjelenik az alkotásaimon. Péter Vladimir és Bánfalvi András motiváló ötletei erősen hatottak rám. Rajztanárként Baska József nevét kell feltétlenül megemlítenem, akitől sokat tanultam.
Mit hoztál magaddal a főiskoláról? Érezhetően „más” ember lettél a diplomázást követően?
A szakmunkásképző elvégzése után, több sikertelen próbálkozást követően, végül nagyon magas pontszámmal jutottam be a főiskolára. Ez volt életem első nagy és igazi sikerélménye, mivel saját erőmből tudtam elérni egy fontos célt. A hat év alatt hatalmas szemléletváltáson mentem keresztül. Nemcsak a tanáraimtól, hanem alkotótársaimtól is kaptam művészeti iránymutatást. A főiskoláról már sokkal tudatosabb és kiforrottabb látásmóddal rendelkező emberként kerültem ki.
Halasi csipke ezüstfoglalatban
Mesélj a pályád legjelentősebb állomásairól és kiemelkedő munkáidról!
Az egyik legjelentősebb mérföldkő az első önálló kiállításom volt a Fördős Műhelygalériában 1999-ben, majd ezt követte még több sikeres tárlat neves belvárosi és budavári galériákban.
Egy másik kulcsfontosságú állomás a Halasi Csipkeházzal való együttműködés volt, amely 2002-ben vette kezdetét Mádl Dalma asszony munkatársának kezdeményezésére. Felkértek, hogy apró, leheletfinom csipkéket foglaljak ezüstkeretbe. A halasi csipke hungarikummá válásának idején ezek a kitűzők és medálok rendkívül népszerűvé váltak, és Dalma asszony rendszeresen állami ajándékként nyújtotta át őket külföldön köztársasági elnököknek vagy feleségeiknek.
A halasi csipke befoglalásának megoldásai tökéletesen tükrözik a főiskolai tanítás egyik alaptételét: meg kell találni a szoros kapcsolatot a befoglaló anyag, a forma és a befoglalt tárgy között. Munkám során messze túlléptem az egyszerű keretezésen: olyan ezüstfoglalatot terveztem a csipkének, amely nem csupán funkcionális, hanem követi az anyag finom formavilágát, és reflektál annak mintájára. Ez az innovatív megközelítés teszi egyedülállóvá az alkotásaimat, és a mai napig a nevemhez fűződik ennek a technikai és művészi megoldásnak a kialakítása. Az alkotások iránti érdeklődés országosan és nemzetközileg is érezhető volt a jelentős médiavisszhangnak köszönhetően: megjelentek üzletekben, különféle kiállításokon főművekként szerepeltek, például a Csók István Galériában és a budai várban.
Ezüstékszer: kreatív szabadság
Miért pont az ezüst? Többször hangsúlyoztad, hogy az arany és más nemesfémek nem igazán vonzanak.
Művészetemben az ezüst használata a kreatív szabadság iránti igényemet tükrözi. A nemesfém elérhető ára lehetővé teszi a nagyobb méretű tárgyak formázását, szemben az arannyal. Bátran foglalok ezüstbe olyan drágaköveket is, mint a fazettált zafír, a citrin, az ametiszt, az akvamarin vagy a topáz, amelyek hagyományosan inkább az aranyhoz kapcsolódnak, de szerintem jól illenek az ezüst hűvös szépségéhez is.
Ékszerkollekció többrétegű forrasztással
Melyek a tervezési szempontjaid a formavilág és a tartalom tekintetében?
Tervezéskor elsősorban kollekciókban gondolkodom. A korai munkáim növényvilág-motívumai között szimbolikus helyet foglal el a Napvirág, amely egy kollekció létrehozását ihlette. E magas szintű, precíz technika többrétegű forrasztást igényel, ami eltér a szakmában elterjedt, tömör öntvényeket eredményező, viaszvesztéses módszertől. Munkáimat huzalból és lemezből építem fel. A plasztikus, mégis könnyű ékszerek titka, hogy az akár hat-nyolc rétegből álló darabok lombfűrészeléssel, domborítással kialakított elemeinek egymásra forrasztott rétegeiből épülnek fel, és belül üregesek maradnak.
Jelenlegi sorozataim (Szárnyakon, Termés, Virágzás) a természet absztrakt esszenciáját ragadják meg, a konkrét formák visszaadása helyett a szemlélőre bízva az értelmezést. A kreatív folyamatot mindig a felhasznált kő inspirációja indítja el. A bonyolult, rétegelt darabok elkészítéséhez a munkafolyamat aprólékos előzetes megtervezése szükséges, ezért egy komolyabb alkotás több napot, néha akár több hetet is igénybe vehet.
Ékszereim természetközelsége abból fakad, hogy életem felét a természetben töltöttem, a dunakanyari gyermekkorig visszanyúlva. A dömösi időszakok, valamint a férjemmel és a gyermekeimmel töltött erdélyi utazások is megerősítették ezt a mély kapcsolatot.
Kortalanság, hagyományőrző ékszertervezés
Hogyan szól a mindenkori ars poeticád? Voltak különböző korszakaid?
Ars poeticám lényege az érzelmek közvetítése és a szépség előtérbe helyezése, kerülve az öncélú extravaganciát. Bár voltak időnként elbizonytalanodásaim az újat kereső, kísérletező kollégák műveivel szembesülve, egy grazi utazás során látott száz-kétszáz éves, kifejezetten nőies indiai ékszerek megerősítettek abban, hogy a hagyományőrző vonalon, az ezüst és az ékkövek használatánál maradjak. Szmrecsányi Boldi szobrai is mélyen megérintettek a felület minden négyzetmilliméterére kiterjedő tökéletes kidolgozottságukkal; ez a maximalizmus azóta még inkább jellemző az ékszereimre is. Ez a szemléletmód és a természetközelség magyarázza ékszereim időtlen, kortalan jellegét, amelyeket az egyetemisták és az érett korú hölgyek is szívesen viselnek.
Művészi utam nem élesen elkülönülő, hanem egymásba fonódó korszakokból áll, amelyben a húsz évvel ezelőtt kitalált alapötletek is újra inspirációt nyújtanak, immár finomított, tökéletesített formában.
Iparművészeti együttműködések
Az elmúlt évtizedben több nagy sikerű közös kiállításod volt más területen alkotó iparművészekkel. Milyen elvek mentén választasz partnereket?
Rendkívül fontos, hogy a munkáim kapcsolatba kerüljenek más műfajok alkotásaival, de csak olyanokkal, amelyek ugyanazt a nőies, finom harmóniát sugározzák. Ezt a vizuális megerősítést a vásárokon találtam meg, leginkább a textil- és üvegművészettel. Kiemelt partnereim közé tartoztak Gondán Gertrúd, Smetana Ágnes és Haba Erika üvegművészek, valamint Müller Rita textilművész.
Rearticon Iparművészeti Egyesület és kulturális szalon
A művészeti alkotómunkán túl erős társadalmi elkötelezettség is jellemez. Alapító és elnökségi tagja vagy a Rearticon Iparművészeti Egyesületnek, emellett egy kulturális szalon főszervezője is voltál éveken keresztül.
A szervezési munka iránti érzékem már a főiskola után megmutatkozott, amikor a Junior Chamber International (JCI) nevű szervezetbe kerültem. Három évig főszervezője voltam a Tíz Kiemelkedő Fiatal Pályázatnak, amely olyan 18–40 év közötti fiatalokat támogatott, akik a szakterületükön túlmutatóan az emberiség szolgálatában végeztek munkát. A pályázat miniszterelnöki fővédnökség alá került, parlamenti díjátadóval és nagyszabású rendezvénnyel zárult. Ez a kimerítő, ám anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzett munka kulcsfontosságú volt, mivel itt tanultam meg interjúkat adni, kapcsolatokat építeni és rendezvényt szervezni.
A JCI-korszak lezárása után keletkezett űrt egy havi rendszerességű kulturális szalon megszervezése töltötte ki, melynek helyszíneként a családom belvárosi lakása szolgált. A szalon hat éven át működött itt, ahol olyan hírességek fordultak meg előadóként, mint Berecz András, Bubik István, Devich Sándor, Erdélyi Zsuzsanna, Fellegi Ádám, Korniss Péter, Kovács Ákos, Lovász Irén, Papp Gábor Zsigmond, Szigethy Gábor, Végh Attila és Vörös Győző – hogy csak a legismertebbeket említsem.
Jelenleg a szakmai környezet segítése céljából aktív tagja vagyok a Szöllősi Rita textilművésszel közösen alapított Rearticon Iparművészeti Egyesületnek. Célunk, hogy az Iparművészeti Múzeum bezárása után is megteremtsük a feltételeket, hogy a szakma magas színvonalú helyszíneken találkozhasson a vásárlóerővel, lehetőséget adva erre a zsűri által kiválasztott művészeknek.
Művészet és anyaság
Nem csupán művész és kulturális szervező, hanem családanya is vagy. Hogyan tudtad összeegyeztetni ezt a három szerepkört?
A szervezési feladatok és a művészi munka egyensúlyát felborította az anyaság, akármekkora örömöt is jelentett a két fiunk érkezése. Be kellett látnom, hogy a fokozott felelősség mellett nem tudok egyszerre jó anya és teljes értékű művész lenni. A régóta vágyott „művészi áttörést” a tavalyi, Müller Rita textilművésszel közös kiállításra való fél éves, intenzív készülésem jelentette. Ezt követően mertem csak kimondani, hogy művésszé értem: munkáim azóta letisztultabbak és egységesebbek. Az anyaság miatti kényszerszünet végül meghozta számomra az érettebb alkotói szemléletet.
Szathmáry Melinda
szakíró
Főcím kép:
Gyűrű akvamarinnal; fűrészelés, hajlítás, forrasztás, foglalás, csiszolás, polírozás; akvamarin, 925-ös ezüst; 2023 (Fotó: Fürjes Dóra)
Fotók:
- Kétköves függő; fűrészelés, hajlítás, forrasztás, foglalás, csiszolás, polírozás; labradorit, gránátkő, 925-ös ezüst; 2023 (Fotó: Somogyi Árpád)
- Napvirág-kollekció; lemezből fűrészelés, domborítás, forrasztás, foglalás, csiszolás, polírozás; gránátkő, 925-ös ezüst; 2014 (Fotó: Somogyi Árpád)
- Virágmintás-kollekció; lemezből fűrészelés, domborítás, forrasztás, foglalás, csiszolás, polírozás; ametiszt, 925-ös ezüst; 2015 (Fotó: Somogyi Árpád)
- Virág-gyűrű; lemezből fűrészelés, domborítás, forrasztás, foglalás, csiszolás, polírozás; rózsakvarc, 925-ös ezüst; 2015 (Fotó: Somogyi Árpád)
- Virág-fülbevaló; lemezből fűrészelés, domborítás, forrasztás, foglalás, csiszolás, polírozás; rózsakvarc, 925-ös ezüst; 2015 (Fotó: Somogyi Árpád)
- Macska-medál; lemezből fűrészelés, domborítás, forrasztás, foglalás, csiszolás, polírozás; rutilkvarc, 925-ös ezüst; 2005 (Fotó: Polónyi István)
- Termés-sorozat – függő lánccal; lemezből fűrészelés, domborítás, forrasztás, foglalás, csiszolás, polírozás; rutilkvarc, 925-ös ezüst; 2005 (Fotó: Somogyi Árpád)
- Termés-sorozat – függő (részlet); lemezből fűrészelés, domborítás, forrasztás, foglalás, csiszolás, polírozás; rutilkvarc, 925-ös ezüst; 2005 (Fotó: Somogyi Árpád)
- Szárnyakon-sorozat fazettált citrinnel – medál; lemezből fűrészelés, domborítás, forrasztás, foglalás, csiszolás, polírozás; fazettált citrin, 925-ös ezüst; 2024 (Fotó: Somogyi Árpád)
- Termés-sorozat – „Szívkalitka” függő; lemezből fűrészelés, domborítás, forrasztás, foglalás, csiszolás, polírozás; rutilkvarc, 925-ös ezüst; 2005 (Fotó: Somogyi Árpád)
- Szív-gyűrűk; viaszveszejtéses öntés, reszelés, polírozás; 2005 (Fotó: Somogyi Árpád)
- Szárnyakon-sorozat; lemezből fűrészelés, domborítás, forrasztás, foglalás, csiszolás, polírozás; labradorit, 925-ös ezüst; 2025 (Fotó: Lénárt Attila)
