Szilikát botanika és végső harmónia – riport Diós Gabi keramikusművésszel

Egy hűvös őszi napon üdítőt szorongatva sétálok be Gabihoz, aki vendégszeretetével és teával fogad. Mikor kilépek, más embernek érzem magam, mert ahogy vallja, a természet valóban visszavezet minket önmagához, amelyben valahol mindannyiunknak helye van. Ez a rengeteg pozitív érzés és meglátás a szilikát botanika hatásából ered. Az alkotás elemei az alábbiak: föld, víz, tűz és levegő.

A földről – A szilikát botanika fogalma

A fogalom két elemből tevődik össze, amelyek együtt már valami teljesen mást, újat jelentenek. A szilikát maga az anyag elnevezése, a kémiai neve alumínium-hidroszilikát. A botanika pedig az a tudományág, amely a növényekkel foglalkozik.

„Én egy szilikát botanikus vagyok” – fogalmazódott meg Gabi számára, ahogy ezzel az anyaggal dolgozott. Ennek a szakiránynak a biomorf kifejezésével szemben – amely egy sokkal mesterségesebb megközelítést foglal magában, olyat, ahol a mű nem növényként és természetes anyagként, hanem alkotásként van meghatározva – Gabihoz a saját fogalma áll közelebb. Ennek fő oka, hogy az ő szemében a botanikusok, mint „elvarázsolt emberek”, távol állnak a modern nyüzsgő világtól. A növények a talajban gyökereznek, ahogy az agyag is onnan származik, így útjaik összekapcsolódnak. Gabi mindig is organikus dolgokat készített, már a diplomamunkája középpontjában is a növények álltak. Munkássága tízéves korában, osztálytársnője anyjának, a Népművészet Mestere címmel kitüntetett Kiss Andreának és Lakatos Ari keramikus iparművésznek a műhelyében kezdődött, ahol először nyúlt agyaghoz. Abban a pillanatban tudta, hogy sorsa elrendeltetett. Ekkor még az iparművészetben a népművészeti motívumok és irányok fontos szerepet töltöttek be, így korai munkássága során több népművésszel is dolgozott.

„Én egy szilikát botanikus vagyok”

Miután már tíz–tizenöt éve foglalkozott a kerámianövény-alkotással, fogalmazódott meg benne ez a kifejezés, amely tökéletesen körül tudta írni a munkáját. A kifejezés magában foglalja a növények finomrezgésén keresztül azt is, hogy a szemlélő munkáiban a természet lelkét is megtalálhatja. Gabit elvarázsolta, ahogy a növények kikelnek a magból, az állandó körforgásuk, a mindenhol és mindenkori jelenlétük a világban. A szilikát botanika felöleli a természet tökéletességét, ahogyan utat tör magának, a frissen nőtt rügyeket, a Fibonacci-spirált a levelek növekedésében. Gabi számára a természet a tetten érhető rend. Elmondása szerint amint az anyaghoz nyúl, teljesen átadja magát a munkának és teljes béke lesz a lelkében. A teremtés élménye minden érzelmi állapotot felülmúl, képes elmulasztani minden fájdalmat és szomorúságot. Az alkotás, amelyben a nedves, ragacsos földből egy mű születik, teremtetik meg, mindent túlszárnyal. Porból vagyunk és porrá leszünk – teszi hozzá Gabi. Amikor az ember alkot, a munka eredménye azonnal látványos, visszaadja a természetnek a művet, az eredeti alakját.

Számos művében jelenik meg a természet teljességének szimbóluma. A gyökereink című alkotás a virág gyökerein keresztül megmutatja az emberek gyökereit is, ahogy a megszokásaink bezárnak minket a mindennapi élet ürességébe. A földkerekségünk őserdei című alkotás az őserdők kihalására hívja fel a figyelmet. A teremtés című mű egyrészt a vallási teremtést szimbolizálja, másrészt a gótikához köthető tisztaság jelképeként jelenik meg a liliomon keresztül. Ahogy a fehér liliom átszúródik a mű fekete alapján, a néző a Szentlélek leszálltát láthatja benne. Ahogy Gabi a Fibonacci-spirálról mesélt, megmutatta, hogy ez a darab hogyan formálta önmagát, mivel az égetés során a művet lezáró nyúlvány elmozdult. Gabi szerint tökéletesen hajlott el, és ez az apró mozzanat hozzájárult a végső jelentéshez. Több szobra is foglalkozik az anyasággal, a várandóssággal. Az anyaság című szobor önmagában hordja a növekvő magot, amíg A védelmező magába öleli kicsinyeit, megvédve őket. A magból élet sarjad, amely újabb magoknak ad otthont – ez az örök körforgás.
„Ami eddig úgy volt, az most is úgy van, és a jövőben is így lesz.”
A szilikát botanika lehetőséget ad nekünk a bennünk rejlő érzelmek megmutatására. A határtalanság, a párhuzamok, az emberiség, az érzelmek, az élethez való viszony: mindennek gyűjteménye a szilikát botanika.

A vízről – Hozzásimulni a munkához, alázatosnak lenni

A porcelán nagyon képlékeny, plasztikus anyag, amely nem kifejezetten alkalmas nagyobb, keskenyebb művek alkotására, mivel maga az anyag a többszáz fokos kemencében saját életre kel, ahogy azt a Fibonacci-spirál kapcsán már említettük. Nagyon fontos a szilikát botanika műveinél, hogy az alkotó lassan szárítsa őket. Gyakran egy mű több hónapon keresztül szárad, napi egy-egy órát, hogy anyaga egységessé formálódjon. Amennyiben ez a lépés kimarad, úgy a művek nedves és száraz részei között repedés alakul ki. Az elemek vékony lapokból állnak, több esetben összetett módon, például Gabi előszeretettel alkalmazza a nerikomi japán technikáját. Ennek a lényege több kerámialap egymásra helyezése és kinyújtása, amellyel többféle minta is elérhető, például hosszúkás csíkok. Gabinál a szanszeviériáknál fedezhető fel ez a technika. Előnye, hogy rengeteg minta kialakítására alkalmas, hátránya, hogy könnyebben reped a száradási folyamat során.

Gabi elmondása szerint, ha valamit igazán fontosnak tart ebben a munkában, az az alázat. Szabad embernek tartja magát, a saját akaratát követve éli a mindennapjait, egy területet kivéve: a munkáját. Az alkotás során az anyag vezeti az alkotót. Légy alázatos az anyaggal, és fogadd el a tulajdonságait – ez a jelmondat segített Gabi munkájának tökéletesítésében. Az anyag megerőltetésére vonatkozó példaként Gabi mesélt egy sok éves projektről, amely során faliképeket készített kerámiából, a művészetek által inspirálva. Ez ugyan szakmai bravúr, a sok évnyi tapasztalattal és kísérletezéssel, ami mögötte áll, ám nem érezte helyesnek. Minden anyagnak megvan az anyagszerűsége, aminek a határain belül használni érdemes. Elmondása szerint, mint minden művészetben, ebben is gyakorta szeretnének újat alkotni a képző- és iparművészek. Elmenni a végletekig, feszegetni az anyag határait, és mikor egy művész bevallja ezt magának, és elfogadja az alázatos szerepet, kezdődhet a valódi munka, minden anyagnak a maga technikája szerinti alkalmazása.

„Légy alázatos az anyaggal, és fogadd el a tulajdonságait”

Gabi sokáig úgy gondolta, a kerámiaművészet izgalma, hogy a három elem, a víz, a tűz és a föld egyaránt szerepet játszik az alkotásban. A földből alkotja a műveit, melyeket a víz segítségével formáz, és a kemencében égeti ki. Ám amikor egy időszakban az égetés előtt sorra repedtek el a művei, rájött: a negyedik elem is részt vesz a folyamatban a száradás során, a levegő. Ez a szakma a négy elem szerelemgyereke, maga a természet körforgása. A folyamatnak megvannak a fázisai, gyakran találja magát olyan helyzetben, amikor két-három éjszakán keresztül nem alszik az alkotás hevében, mivel nagyon gyakran a félbehagyott munka nem azt az eredményt hozza, amit szeretne látni. Mindezek után sincs még készen a darab, csak miután az égetés is megtörtént, mivel a kemencében a képlékenysége miatt még változhat. Türelmet kívánó munka az, ahol az anyag a vezető, az alkotó pedig, mint beosztott, követi a forma utasításait. A föld, mint agyag használata mellett a többi elemet is meg kell ismernie egy keramikusnak ahhoz, hogy azokat mind alázattal tudja uralni.

Gabi csodálja az ázsiai kultúrák munka iránti odaadását. Egy kisfilmben látta, ahogy a négy évszaknak megfelelően dolgoznak: tavasszal az agyagot ássák ki, nyáron bedolgozzák, alkotják a műveket, ősszel mázaznak és beindítják a hosszú kemencét, tele több száz darabbal, a tél folyamán pedig festik ezeket. Évről évre újra ugyanaz a folyamat, mint egy örök körforgás. Minden lépés annyira elmélyült, intim és tartalmas, hogy mindennek megvan a helye és az ideje. A négy évszakhoz igazított munka még inkább összeköti a dolgozókat a természettel. Gabi nagy vágya, hogy egy évet ilyen elmélyült munkával tölthessen, bár a mi kultúránkban ez sokkal kevésbé megoldható. Azonban nem bánja mindezt, mivel mindenki okkal születik oda, ahova, neki itt kell megteremtenie a harmóniát.

A tűzről – Megvéd vagy bánt?

Gyakran, ha valaki egy Diós Gabi-művet lát, főképp a szilikát botanika-műveknél, nem biztos, hogy megérti benne a tüskék szerepét. Általánosságban a tüske a szúrást jelképezi a nézőközönség számára, a gondolattal szemben, amit közölni akar. A néző érzelmi és családi háttere alapján is értékeli a művet; mindenkinek mást jelenthet egy-egy motívum, így a tüske is. Gabi szerint azonban ez nemcsak szúr, hanem meg is véd: gyakran ezek az elemek a műveiben már levelét hullatott, megöregedett indák, melyek már betöltötték életet adó szerepüket, és az élet állandó körforgása jelképeként éppen elsorvadnak, helyet adva az új hajtásoknak.

Egy műve, amelyben megjelenik ennek a motívumnak a használata, A Három Grácia. Ez a hármas nemcsak az eredeti funkcióját tölti be, hanem a női lét három nagy korszakának is tekinthető. Az első, hosszú nyakú a fiatalságot, az incselkedést, a tetszeni akarást, a nővé érést fejezi ki. A második elem már egy érett középkorú nő, aki ismeri magát és a céljait, tudja, honnan jött és mit akar. Ezen a darabon a tüske gyöngysorként jelenik meg, mint az elegancia, az egyszerű nőiesség. Az utolsó elem az időskor, a meghajlás az élet terhei alatt. A szobrot tüskék borítják végig, vagyis a sérelmek, amelyeket idős koráig megél az ember. Azonban a tüskékkel szemben a teteje arany, megmutatva az időskori bölcsességet. Ezeket a szimbólumokat Gabi már jóval a szoborsorozat elkészülte után fedezte fel, és ráeszmélt, hogy egy művész tudattalanul is milyen mélyen hozzányúl ezekhez az ősi szimbólumokhoz, holott csak három virágot szeretett volna készíteni. A művész munkája során eggyé válik a jelképeivel.
Gabinál visszatérő motívumok az indák és tüskék, amelyek nyújtózkodnak, mozognak a világ felé. Az ünnep közeledtével rengeteg karácsonyi díszt készített: például gránátalmát, amely a termékenység és gazdagság szimbólumaként jelenik meg, és mécsestartóként funkcionál, de a legegyszerűbb díszekben is megjelenik egy inda, egy hajtás.

A levegőről – A mesterség és haladni a korral

A kérdésre, hogy ezeknél a szofisztikált daraboknál gyakran előfordul-e repedés, Gabi azt válaszolja, mostanra ez nem gyakori. Huszonöt–harminc év alatt kiismeri az ember az anyag határait. A szilikát egyik ilyen határa, hogy nem rendelkezik lebegő elemekkel, így az adottságai által nem képes kiegyensúlyozni magát. Azonban a saját művészi hangjának megmutatása érdekében Gabi átlépte ezeket a határokat. Ugyan jelenleg ezekkel a könnyed, lebegő formákkal dolgozik, korábban a rusztikus irány nagyméretű szobrai is érdekelték őt, természetesen virágmotívumokkal.
Ezzel szemben apró alkotásaiban is ott van az organikusság, és fontos, hogyha egy tárgynak mondanivalója nincs is, funkcióját tekintve legyen esztétikus. Az iparművészet, mint alkalmazott művészet, átnyúlik a képzőművészetbe. Gabi a művészetének iparművészeti irányát képviselve foglalkozik parfümtartókkal, ékszertartókkal, étkészletekkel, de ami igazán különleges, Fabergé-tojásokkal is. Ezek mögött ott áll az évszázados gazdagság, és az eredeti formáján felül beleférnek az indák, amelyek Gabi stílusának sajátosságai. Azon túl, hogy ezek az apró tárgyak funkcióval rendelkeznek, ha önmagukban állnak például egy dohányzóasztalon, akár dísztárgyak is lehetnek. Exkluzivitás, egyediség rejlik bennük.

A kerámiaművészetben jelenleg divatosak a minimalista és rusztikus irányok is. Így a modern művekben nem feltétlenül tudja érzékelni a néző, hogy nő vagy férfi készítette. Egyfajta nemtelenség, a nemek összeolvadása jelenik meg a művekben. Viszont a szakma teljesen elnőiesedett, több női keramikus van jelenleg, mint férfi. Ez azért nem előnyös, mert a kemény fizikai munka megterheli a nőket, de azért sem, mert Gabi szerint hiányzik a jellegzetesen férfias látásmód a szakmából. A két nem egyenlő jelenléte fontos, hogy egységük is megjelenhessen. Régen több férfi keramikus volt, a fazekasságból adódóan. Egy keramikus ismeri a szakmája alapjait, jó mesterember is. Így csak az lehet jó művész, aki jó mesterember is. A tehetség velünk született, viszont ahhoz, hogy valaki jó és elismert művésszé váljon, komoly technológiai tudásra van szüksége. Kémiai, fizikai és matematikai ismeretei fontos eszközei annak, hogy megvalósíthassa elképzeléseit. A művész alkotásait nemcsak megtervezni képes, de kemény munka árán létre is hozza azokat.
Gabi úgy látja, nagyon sok tehetséges művész és képzőművész van Magyarországon. Azonban ez a tehetség és szellemi tőke nincs kellőképpen kiaknázva, pedig alig van a világon olyan felfedezés, amelyhez nem köthető magyar név. Gabi szívét, lelkét, mesterségét, alázatát és szeretetét teszi bele minden szilikát botanika-alkotásba; nem véletlenül tudják művei a nézőt visszavezetni a természethez a mindennapi életből.

Szalontai Dóra Elektra
egyetemi hallgató

Fotók:

1. Ellentétek vonzása: korongolt, mintázott és színezett porcelán; platina dekor, 60×40 cm; 2018 (Fotó: Kaszás Attila)
2. Siva kezei – porcelán vázák nemesfém dekorral – Arany váza: 48×25×14 cm; Bronz váza: 38×25×15 cm; Ezüst váza: 34×32×14 cm; 2017 (Fotó: Kaszás Attila)
3. A természet megkövült gyermekei: nerikomi, hajtogatott porcelán; 40×55 cm; 2019 (Fotó: Kaszás Attila)
4. Érintés: korongolt, színezett, mintázott matt porcelán; 22×36×35 cm; 2019 (Fotó: Kaszás Attila)
5. White noise – Fehér zaj: korongozott és mintázott porcelán kisplasztika; 20×20 cm; 2018 (Fotó: Kaszás Attila)
6. Hattyúk tava: korongolt és mintázott porcelán; arany dekor; 40×40×29 cm; 2020 (Fotó: Kaszás Attila)
7. Hullámzás: korongolt és mintázott porcelán; arany dekor; 40×40×19 cm; 2022 (Fotó: Kaszás Attila)
8. Nagy Kékség: porcelán; máz alatti kobalt festés, arany dekor; 7×36×37 cm; 2017 (Fotó: Kaszás Attila)
9. Egyensúly: nerikomi, színezett és mintázott lap-porcelán; arany dekor; 44×20×35 cm; 2024 (Fotó: Kaszás Attila)
10. Kínai vörös edény: porcelán; magastüzű redukciós égetés; 30×30×19 cm; 2018 (Fotó: Kaszás Attila)
11. Teremtés: samottos, színezett, korongolt porcelán; platina dekor; 40×15×55 cm; 2024 (Fotó: Kaszás Attila)
12. Létezés: korongozott és mintázott porcelán; óarany dekor; 27×27×19 cm; 2016 (Fotó: Kaszás Attila)