Glass is Forever – Az üveg örök

Glass_Kos__04

Kortárs csoportos üvegművészeti kiállítás 2024. április 25. és május 18. között a Klebelsberg Kultúrkúriában

GlasSpring címen 2019 óta eddig minden évben megrendezte a Kiskép Galéria a kortárs üvegművészet tavaszi tárlatát. A Krisztinavárosban újonnan megnyíló Tér-Kép Galéria programjai közé egykor meghívott csoportos üvegművészeti kiállítás egy ritkán látható műfajnak adott rendszeresen visszatérő nyilvánosságot. A tulajdonos önkormányzat nem titkolt célja volt, hogy a 20. századi haladó gondolkodású értelmiségiekről, írókról és művészekről híres, a polgári élet mintájául szolgáló budai negyedben ma is élénk kulturális igényt új tartalmakkal elégítse ki. A GlasSpring jellemzően a legfrissebb gondolatok és kísérletek terepe, előadásokkal, tárlatvezetésekkel gazdagított népszerű találkozási alkalom. Az időközben méreteiben jelentősen kibővült esemény három évvel ezelőtt átköltözött a Klebelsberg Kultúrkúria Barbakán termébe. Eddig összességében nyolcvannál több alkotót szerepeltetett, szoros együttműködésben, de nem kizárólag a Magyar Üvegművészek Társasága Egyesület tagságával és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem üvegszakával.

A kiállításra meghívott, igen sokféle érdeklődésű művészeket nem korlátozzák sem műfaji, sem tematikus előírások, azonban a kurátor által kiválasztott címtárgy és alcím adhat támpontot. Egyes szakmai körökben az ipari tervezőművészetből kibontakozó autonóm egyedi dizájn, az alkalmazott művészi lét, valamint a szépművészet, szobrászat, festészet kategóriák között „se ide, se oda” tartozás közötti állapotban lavírozó üvegesség itt egyértelműen az „ide is oda is” tartozás ékes bizonyítéka. Egyik összekovácsoló ereje az üveggel bánni tudás mellett az alapos művészeti képzésből fakadó közös szókincs és vizuális nyelv, valamint az egymásra utaltság, hiszen a ma már kizárólag kis műhelyekben, stúdiókban gyakorolt tevékenység konzultációk nélkül, a szaktudás és a művészet aktuális állapotának és fejlődésének évről-évre történő karakteres bemutatása csoportos megjelenés nélkül szinte alig, egyénileg pedig keveseknek és ritkán lehetséges.

Évszázadokon keresztül a tárgyalkotó vélt vagy valós zsenialitása a kémia, a tűz, a kemencék világában szerzett jártasságban rejlett, képviselőinek pedig személyes érdekük volt a titkok megőrzése. A 21. században a webes felületeknek köszönhetően úgy tűnik véglegesen megszűntek a titkok, sőt a nyilvánosság jelenti a legbiztosabb védelmet a létezés és a tudás eredetiségének bizonyítására. Az egyidejűség, a gyors reagálás, a folyamatos jelenlét a közösségimédia-felületeken nehéz feladat elé állítja az alkotó embert. Míg évszázadokon keresztül hierarchizált formában működött a művészeti szcéna, és világos ösvények jelölték ki a szerepét, a fejlődés ütemét és irányát, ez mára drámaian szétesett, más dinamikát tapasztalunk. Az intézmények és galériák sem kivételek ez alól a tendencia alól. Gyorsan változnak a globális trendek, s nem feltétlenül a szakmai megalapozottság az irányadó. A múlt század hetvenes éveitől a világot, így az Iparművészeti Főiskolán éppen kibontakozó magyar üvegművességet is, az egyéni útkeresésekre buzdító nemzetközi stúdióüveg mozgalom határozta meg, ami egyes nyugati kritikusok szerint a ’90-es évek közepére véget is ért, mielőtt tehát a magyar kortárs üvegművészet elmúlt nagyjából hetven évének átfogó művészettörténeti elemzése megtörtént volna.

Ma tehát sokkal inkább a felejtéssel kell megküzdeni, és ez minden olyan, évezredekre visszavezethető kézműves tudásra és készségekre érvényes, amelyek az ipari forradalmaknak köszönhetően „sikerrel” kiiktatódtak az életünkből. Ezt felismerve az UNESCO (az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) egy reprezentatív lista összeállítását indítványozta azokról a tevékenységekről, amelyek az emberiség szellemi kulturális alapjául szolgálnak, tudásban, képességekben, élő közösségekben, nemzedékről nemzedékre hagyományozódnak át, közösségi gyakorlatok fennmaradását szolgálják, alkalmasak közös identitás érzését nyújtani, esetenként a közérdeklődésből eltűnőben, elszigetelten, magukra hagyva működnek. Amikor az európai hagyományos üvegművesség felé fordult a figyelem a szervezet párizsi központja megkereste többek között a Szellemi Kulturális Örökség Magyar Nemzeti Bizottságát. A tapasztalatokat felterjesztő hat országban –Franciaország, Spanyolország, Németország, Finnország, Csehország, Magyarország– működő mesterek és művészek, intézmények és az üvegesség iránt elkötelezettek különböző hangsúllyal fogalmazták meg és nyilatkoztak arról, hogy mit tesznek a kézműves üvegművesség fennmaradásáért.

Magyarország az oktatást állította a fókuszba, mert az üvegművesség mesterségbeli és művészeti tudásmegőrzése jelen helyzetben gyakorlat orientált formában iskolai, egyetemi, szimpóziumi és műtermi keretek között történik. Az ehhez kapcsolódó kutatási és megőrzési stratégiák kidolgozása, kapcsolati koordinációk kiépítése, a közösségi hagyományok ápolása is hozzájárulnak az üvegművesség megmaradásához, ahogy a széles körű ismeretterjesztés érdekében tett erőfeszítések is. A felterjesztést 2023. december 6-án az UNESCO Szellemi Örökség Kormányközi Bizottsága elfogadta és „a kézműves üvegkészítés mesterségbeli technikája és képességei” elnevezésű örökségelem felkerült a „reprezentatív listára”. A szakterületek határait és a közös szellemi és tartalmi összetartozást tükröző helyszínekre kerülő öt oklevelet, melyek az UNESCO főigazgatója által szignált dokumentum alapján készültek dr. Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke, Zánki-Tóth Enikő a Kulturális és Innovációs Minisztérium Kultúráért Felelős Államtitkársága Közösségi Művelődési Főosztályának vezetője és dr. Csonka-Takács Eszter, a Szellemi Kulturális Örökség Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság vezetője adták át az üvegműves közösség széles nyilvánossága előtt a 6. GlasSpring kiállítás megnyitója alkalmából május 24-én.

Pattantyús Gergely üvegtervező iparművész megnyitó beszédében így fogalmazott:

Az idei GlasSpring tárlat a technikai sokszínűséget állítja a központba, mint az évszázadok alatt kiművelt, speciális tudást igénylő üvegfújás, színezés, csiszolás, gravírozás, festés, üvególmozás és mellette az újabb technikai vívmányokon, új anyagminőségeken alapuló rogyasztás, pate de verre és casting, a labortechnika vagy optikai üveghasználat és nyomdai eljárások. Együtt ünnepelnek a tanítványok, a MOME üvegszakos hallgatói és a generációk szakmai és művészi formálásában résztvevő mesterek. Vida Zsuzsa, aki a „céhes” világ szigorú szakmai szabályait követő Báthory Júlia oktatói feladatait vette át a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban, alkotói munkásságában már a szabad asszociáció érvényesül.
A fúvott tárgyak az alkotás folyamán használati értéküktől megfosztva kaptak értelmet Mutánsok című művében. Kecskés Krisztina Bizonytalanság és Bihari Kristóf EGO című művei fusing technikával, Haba Erika: Eredet alkotása öntészeti eljárással készültek, amelyek a mai tanárgeneráció technikai érdeklődését mutatja. Gonzales Gábor négy évtizeden keresztül inspirált és inspirálódott az Iparművészeti Főiskola, majd Egyetem üvegműhelyének vezetőjeként. A Tengervízen lebegő levél elkészítésében összegződik minden eddig általa használt technológia, formavilága tökéletes illeszkedik az életműhöz.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem a felsőfokú tudásmegőrzésben, az unikális elméleti és gyakorlati tervezőművész képzésben kiemelkedő, az arts and crafts mai irányzatait is magába foglaló korszerű intézmény. Pattantyús Gergely Szatírdráma, Polyák János Merítkezés, Borkovics Péter Raticello, Carcass James Oroszlánember, Szeredi Sára Marshmallows művei szolgálnak példaként az ott tanulók számára. Külön említjük Hefter Lászlót, aki a Rezonanciák című festett, ólmozott üveg megalkotója iskola- és galériaalapító, félévszázada az üveges közösség fáradhatatlan mentora.

Fontos azonban kiemelni, hogy kiállítás minden résztvevőjéről elmondható, akár más intézményekben tanítva, szervezett közösségekben, kiállítások rendezésében, munkájuk során és azon kívül óriási erőfeszítéseket tesznek a magyar üvegesség jó híréért.

Koós Ágnes
galériavezető

Fotók:
  1. Bartus Ágnes – Jack Tibor: Rügyfakadás; olvasztott, csiszolt üveg, sterling ezüst; 2024 (Fotó: Csipes Antal)
  2. Németh Hajnal Aurora: A tűz ékszere; schwarzlot festett síküveg, gyöngyök; 2024 (Fotó: Csipes Antal)
  3. Kunckel Zoltán: Trópusi tojások; fújt üveg; 2019-2022 (Fotó: Csipes Antal)
  4. Borkovics Péter: Raticello; összeolvasztott hutaüveg a Berengo stúdió (Murano) együttműködésével; 2023 (Fotó: Csipes Antal)
  5. Balogh Eleonóra: Sequences; melegen alakított üveg, vegyes technika; 2023 (Fotó: Csipes Antal)
  6. Baranyay Szabolcs – MOME: Natural forces; fújt, csiszolt üveg (Fotó: Csipes Antal)
  7. Kertészfi Ágnes: Guggoló medúza; fusing glass (Fotó: Csipes Antal)
  8. Darabos Anita: Búgócsiga I-II-III.; ragasztott, csiszolt fa, kompozit, üveg (Fotó: Csipes Antal)
  9. Vida Zsuzsa: Mutánsok 2 elem; anyagában színezett üveg; 2022 (Fotó: Csipes Antal)
  10. Carcass James: Lionman; rogyasztott üveg, huzal (Fotó: Csipes Antal)
  11. Jegenyés Jusztina: Emlékek; casting; 2023 (Fotó: Csipes Antal)
  12. Farkas Vajk: Lendülő piros (R.R. project); áttört, melegen festett, hajlított float üveg; 2023 (Fotó: Csipes Antal)
  13. Válint Ingrid: Átjáró; casting; 2023 (Fotó: Csipes Antal)
  14. Haba Erika: Eredet; casting; 2013-2024 (Fotó: Csipes Antal)
  15. Kis Regina Beatrix – MOME: Vasarely halo; üvegfúvás; 2022 (Fotó: Csipes Antal)

Vélemény, hozzászólás?

Közelgő események
Kiállítás megnyitó / Réteg–Rend

A gödöllői Várkapitányi Lakban július 14-ig tekinthető meg Katona Szabó Erzsébet (1952-2024) textilművész kiállítása, bemutatva az alkotói korszakokat a kárpitoktól kezdve az öltözékeken át a bőrkollázsokig. Várkapitányi Lak – 2100 Gödöllő, Szabadság út 2.

Kiállításmegnyitó / Textilművészeti Triennálé TŰ-RÉS-HATÁR

A VIII. Nemzetközi Textilművészeti Triennálé kiállítása a Szombathelyi Képtárban az alábbi kategóriákban: fal- és tértextil, textildesign, miniatűrtextil, zászló és szalag. 9700 Szombathely, Rákóczi Ferenc utca 12.

Kiállítás / Határtalan design

Az idén huszadik alkalommal megrendezett független dizájn- és összművészeti rendezvénysorozat keretében húsz ország közel kétszáz alkotója mutatkozik be a Kiscelli Múzeumban. 1037 Budapest, Kiscelli u. 108.

Kiállításmegnyitó / Válogatás Csipes Antal táskagyűjteményéből

Csipes Antal iparművész a különféle táskák funkcióin és formai összefüggésein keresztül egy kronologikus táska- és designtörténetet kíván bemutatni a látogatóknak. 1111 Budapest, Bartók Béla út 32.

Kiállításmegnyitó / New. Art. Stúdió.

A legendás underground ruhaműhely története a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatói által szervezett kiállításon. 1075 Budapest, Király utca 11.

Ezeket is olvassa el
Beharangozo_01

Magyar Iparművészet lapszámbemutató az Akadémiai Szalonban

Hatartalan_23

A határtalan textilművészet

divat_16

Divat & Város kiállítás, avagy 150 év a budapesti divat tükrében

Adtuk_03

„Adtuk könnyel, vesszük vérrel”