Suha Zoltán vegyészmérnök és Somkuti Katalin gyári üvegtervező munkássága a Karcagi Üveggyárban 1957–1982 között
Székely Orsolya iparművész ajánlása
1976 nyarán léptem át először a Karcagi Üveggyár kapuját. Ott ismerkedtem meg Somkuti Katalinnal, Suha Zoltánnal és azzal az élet minden percét átható szakmai világgal, ami körülvette őket. Ámulatba ejtett, ahogy kézben tartották az egész gyártási folyamatot az üvegolvasztástól az elkészült tárgy értékesítéséig, s eközben folyton kísérleteztek, tágították az üveg tulajdonságainak technológiai és formai lehetőségeit. Jelen írás a Berekfürdőn töltött különös küzdelmeik, eredményeik rövid áttekintése. Suha Zoltánra fia emlékezik, Somkuti Katalin pedig beszél élményeiről ebből az időszakból. Zoltán fantasztikus vegyészi tudása az üveg szeretetével párosulva soha nem látott díszmű- és műszakiüvegek megalkotását eredményezte. Katalin bereki és tarjáni időszaka alatt az üveg minden tulajdonságát kiismerve, kihasználva alkotta meg tárgyait kis és nagy sorozatban. Ennek részletes kibontását, megismerését ajánlom egy következő fejezetben.
Suha Zoltán
Suha Zoltán (1932–2026), az üvegművészet nemzetközi szaktekintélye a Veszprémi Vegyipari Egyetem Szilikátkémiai Iparok Szakán szerzett vegyészmérnöki diplomát 1956-ban. Az egyetem elvégzése után a sztálinvárosi Tűzállóanyaggyárban kezdett dolgozni, mely fontos tapasztalatokat jelentett a későbbi üvegkísérletekhez, olvasztásokhoz. A véletleneknek köszönhetően kötött ki a Karcagi Üveggyárban Berekfürdőn, a kis technikai üveghutában. Különös szerencse volt, hogy egy hasonló mentalitású kutató-fejlesztőmérnökkel, Veres Zoltánnal találkozott, aki bár próbára tette, de hagyta kutatni, fejleszteni, kísérletezni, és bevonta a közös munkába. Ennek egyik látványos eredménye lett az 1961-ben szabadalmaztatott közös találmányuk, a csillogó díszmű üvegáru, melyet később fátyolüvegnek neveztek el.
„forma és anyag szerves egysége”
A fátyolüveg sikertörténetnek indult. Az Üvegipari Művek (ÜM) elődje rögtön a bejegyzés után bejelentette igényét a találmányra, miután kiderült, hogy Amerikából is érdeklődtek iránta. Még abban az évben az Iparművészeti Tanáccsal közösen tervezési megbízást adtak Suha Zoltán tervezőmérnöknek és Mikó Sándor tervezőművésznek a következők szerint: „A formatervek kialakításánál a tervezők legyenek tekintettel az üveg sajátos fény- és színeffektusára, hogy ezek a formán teljes mértékben érvényre juthassanak, és a forma és anyag szerves egységben való kifejeződését segítsék elő. A formatervek alapján sorozatgyártás készül, amelynek minden darabja – a gyárthatóság és használhatóság érvényre juttatása mellett – teljes művészi értéket kell, hogy képviseljen. A mintadarabok a legszélesebb színskáláét fejezzék ki.” A kísérleti gyártások nagyrészt Suha Zoltán formatervei alapján kezdődtek, a mintadarabok 1964-ben Budapesti Nemzetközi Vásár (BNV) Nagydíjat nyertek.
A „fátyoltörténet” mégis majdnem bukás lett. A szabadalmi díjak elszámolásának inkorrekt huzavonája 1971-ig tartott. A gyártás csak a kísérleti üzem szintjén indult el minimális mennyiséggel. Az aktuális helyi és központi, szakmai és politikai vezetés szabotálta a gyártást, folyamatos személyi konfliktusok, atrocitások voltak. Egészen 1968-ig gyakorlatilag nem volt nagyobb volumenű gyártás, eközben több évre le is állították a fátyolüveg gyártását.
Az, hogy mégis sikerré vált, kizárólag két emberen, Suha Zoltánon és feleségén, Somkuti Katalinon, illetve az általuk felépített, kialakított középüzemi méretű gyáron és az ott dolgozó embereken múlott. Suha Zoltán Berekfürdőn 1957 és 1982 között dolgozott üzemmérnökként, kutatómérnökként, kísérleti üzemvezetőként, főtechnológusként, főmérnökként, tanácsadóként, végül igazgatóként. Ezt az időszakot a gyár – mind hazai, mind nemzetközi szinten – felívelő elismertségének megalapozása után, a „Fény korszakának” nevezhetjük (a fő kiállítás mottója „Fény és Üveg” volt).
„Az anyag dönti el a formát”
A „gyárat” előbb fel kellett építeni, az alapoktól a gyári tömegtermelésig mindent (kemencék, feldolgozó, gyártástechnológia, kapacitásbővítés, szakemberek, üvegfúvók stb.). Például az üvegfúvókat a Salgótarjáni Öblösüveggyárban képezték, csak később valósult meg a saját szakmunkásképzés. A létszámfejlesztésnek fontos része volt a diplomás szakemberek odacsábítása, melyhez lakásokat építettek, a falu infrastruktúráját pedig minden szegmensében fejleszteni kellett. A térség fontos foglalkoztatójává váló gyárnak saját autóbuszjáratot kellett üzemeltetni a munkások szállításához.
A kezdeti formákat az első rekonstrukcióig a gyártástechnológiai korlátok határozták meg. Komoly problémák voltak a mérettel, a feldolgozással, az üvegfúvó képességgel, a kapacitással stb. Az első zsűrizések során az egyszerű formákat archaikusnak tartották, nem ismerve az adottságokat. Az üveg esetében, ahogy azt Suha Zoltán sokszor elmondta: „Az anyag dönti el a formát. Olyan formát kell választani, tervezni, mely a megfelelő színek alkalmazása mellett maximálisan visszaadja az üveg anyagának jellegzetességét, egyedi sajátosságát. Kicsi a gyár, semmi sem válna jobban a hasznára, mint a különleges termékek.” A gyár főprofilja egyedülálló volt a hazai üvegiparban: híradástechnikai (adócsövek) és speciális technikai üvegek (bánya, hőszűrők: infra, doziméterek stb.). Kiemelt nemzetgazdasági jelentősége volt az importkiváltásban, illetve a nyugati exportban. Ekkor már láthatóvá vált a fejlődés iránya, és hogy az elektronikai fejlődés szükségessé fogja tenni mind a termékek, mind a technológia területén bekövetkező váltásokat, fejlesztéseket. Ezért is indult el a speciális és egyéb üvegek más irányú felhasználása, termékfejlesztése. Ezen irányok, termékkörök: a fátyolüveg, a hutakész üveg, a színesüveg, a hőálló edények, a lámpák. A kiegészítő termékkörben a levélnyomókat, a hamutálakat stb. már Somkuti Katalin tervezte és öntötte formába. A centrifugált termékcsaládot Suha Zoltán tervezte.
Suha Zoltán Berekfürdőn három főbb területen alkotott maradandót: a speciális üvegek, üvegkísérletek, a fátyolüveg és a centrifugált üvegek terén, mely termékcsoportért 1981-ben Formatervezési Nívódíjat kapott. Jelentősebb üvegfejlesztései közé tartozott például az Fx26, az Fz36, a K93, az antiküveg és a kék opalin, gyártástechnológiái közé pedig a hidegtükör, a katódsugárcső, a bébiszett, az edzett biztonsági lámpabúragyártás és a vízállásmutató üveg edzése. Jelentősebb szabadalmai közé sorolhatjuk ebből az időszakból például a nagy elektromos ellenállású, alkálimentes wolframkötő üveget híradástechnikai célra, a hőszűrő üveget műtőlámpákhoz foszfátüvegből, a Fernico-kötő híradástechnikai üveget és a granulálást boroszilikát üvegkeverékekhez.
Szakmai munkássága a fentieken túl, további több tucat nem szabadalmaztatott eljárást, technológiát, tudományos munkát, kutatást és szabadalmakat jegyez, mely egy más feldolgozást, kitekintést igényel.
„szaktudása megkérdőjelezhetetlen volt”
Suha Zoltán szakmai teljesítménye kiemelkedő volt, mégsem tartották méltónak tudományos elismerésre. Pályáját végigkísérte a folyamatos intrika, a kihasználtság és az el nem ismertség, melyet kudarcként élt meg. A szakképzésben és a következő generációk mentorálásában folyamatos, kiemelkedő szerepet töltött be. Üvegművészeti stúdiót is vezetett, bár az eredeti célnak megfelelően a kis szériás, magas hozzáadott értékű, gyári tervezésű művészi termékek megvalósításával (a rendszer hibáiból adódóan) ő is adós maradt. Tisztában volt azzal, hogy itthon nem fogják díjazni szakmai teljesítményét, ezért számos más területen is kipróbálta magát. Például a fátyolüveg „kudarca” kapcsán kezdett új üveg- és formakísérletekbe, amelynek eredményeként megszületett a centrifugált termékcsalád. Az Ipari Formatervezési Nívódíj némileg kompenzálta elvárásait, ahogy a sakk területén elért eredményei (levelezési sakkmester) is magyar és nemzetközi szinten. Folyamatosan a létezéséért küzdő, szaktudásában soha meg nem kérdőjelezhető, sokoldalú kutató, fejlesztő volt, az üveg specialistája.
Somkuti Katalin
Ebben az időszakban a meglévő üvegtípusok ki- és feldolgozása volt a feladat, olyan formákat, funkciókat keresve, melyek funkcionalitásuk révén alkalmasak a sorozatgyártásra. Esztétikailag is színvonalasak, nem giccsesek, piacképesek, nyereségesek, vagyis van dizájnjuk. Akkoriban a zsűriztetés fontos szempont volt. A fátyolüvegek tervezésénél az volt a cél, hogy az üveg szépségét, ami a technológiából ered (totál reflexió) a legoptimálisabb formai megoldással oldjam meg.
A legjobb megoldásokat a gömbölyded, illetve a virágformák (mák, tulipán stb.) és a részlegesen repedezett megoldások hozták. Általában ez a technológia a díszműnek nevezett termékeknek felel meg. Vázákat, tálkákat, hamutartókat, gyertyatartókat, levélnyomókat, illetve poharakat terveztem, melyeket gyártottunk. A gyönyörű színek jó megválasztása a formához nagyban befolyásolta a totális csillogást. A kadmiumsárga és a narancssárga szín a legfeltűnőbb és a legkeresettebb volt. A pasztellszínek, mint a fűzöld, a türkiz, a lila vagy az aranyrubin a leglégiesebb hatást adták.
A gyártás technológiai adottságai jelentősen korlátozták a méretlehetőségeket, a magasságot (max. 25-30 cm), az átmérőt, a hűtőszalagot, illetve a szélcsiszolási lehetőséget a színesüvegeknél és a nem hutakész termékeknél. A tallinni kiállítás vendégkönyvében található beírás magáért beszél: „Boldogok azok az emberek, akik ilyen szép üvegekkel élhetnek”.
A hutaüvegeket kis szériás gyártásra terveztem. A színes üveg egyéb célú felhasználása volt a cél. Kis és közepes méretű vázákat (családokat), melegen formált tálcsaládokat, szabadon formált vázakat terveztem, készítettem. Kerestem a meleg megmunkálásból eredő lehetőségeket (rátéteket, cseppeket, fonalrátéteket, színkombinációkat), a színek változtatásának módjait, például a szelénpiros üvegeknél vagy a különböző zöldeknél, a meleg megmunkálásakor a színek megváltozását kihozni, hogy a sárgából piros, az áttetsző zöldből opál, a zöldből kék legyen.
A gyár a világítási üveget is fejleszteni akarta. A cél egy kész lámpákat gyártó részleg létrehozása volt. Üveg lámpatestet homokfúvással lehetett gyártani vagy megfelelő színesüvegből (festés nem volt, ahogy opál vagy opalin üveg sem). A kis-prések, például a hamutartók stb. kiegészítő termékeknek voltak tervezve, mintázva.
A hőálló háztartási edények közül belföldi igényre önkiszolgáló éttermi adagtálakat (négyrészeset), kétféle ovál adagtálat és lágytojásfőzőt terveztem. A nagy fejlesztés a TERMOVER márkájú új, a Házgyári Pályázati Program keretében tervezett háztartási edénysorozat volt. Ez a Design Center (Pohárnok Mihály) által koordinált projektként a házgyári lakások (konyhák) üveghasználati termékeinek tervezését jelentette, majd a zsűri által kiválasztott tervek megvalósítását a megfelelő gyárakban. Az én tervem került megvalósításra a Karcagi Üveggyár gyártásával. A termékcsalád elnyerte a „kiváló áru” minősítést. A profilbővítést importkiváltásra terveztük. Óriási szakmai sikerként könyvelhettük el.
A helyi és a regionális kiállításokat én rendeztem, a különösen nagy léptékűeket (Szolnok, Debrecen, Szekszárd, Budapest) belsőépítészek. A külföldi kiállításokat a meghívók rendezték (Moszkva, Tallinn, Berlin, Szófia). A kiállítások célja a gyár termékeinek bemutatása volt a marketingünk részeként. Saját fejlődésem, valamint az üvegesek szakmai kvalitásainak szemléltető dokumentumai. A Karcagi Üveggyár termékeinek saját karaktere volt, amelyek mással nem összetéveszthetőek. A kis üzem idővel gyárrá érett, termékeit egyre több helyen ismerték és elismerték.
Suha Vazul
szakíró
Főcímkép:
Somkuti Katalin tervező: Levélnyomók (Forrás: gyári katalógus)
