A koreai stílus – Hagyományos öltözék és lakás Szöulból című kiállítás a Néprajzi Múzeumban
„Ragyogó hajnal. Szebben nap sehol nem kél, mint Koreában. Váratlanul, hirtelen tűnik fel a keleti hegység bércei mögött. Az óriás, izzó tányér pillanat alatt emelkedik a felhőtlen láthatár fölé. Elárasztja fénnyel, meleggel az egész természetet” ̶ írta Vay Péter 1902. november 24-es naplóbejegyzésében.
Ez lehet a magyarázata, hogy Korea neve, ha többféle változatban is, de mindig a hajnalra utal. Magyarul hívták a „Hajnalpír országának” az utolsó koreai dinasztia, az 1392–1910 között uralkodó Joseon-dinasztia nevéből merítve, de nevezték a „Hajnali frissesség” vagy a „Hajnali csend országának” is. Az eurázsiai földrész legkeletibb félszigete ezer km hosszan nyúlik be a tengerbe, nyugati partját a Sárga-tenger, keleti partját a Keleti-tenger határolja.
A 19. század végétől kezdve több magyar utazó is megfordult ebben a távoli országban. Mivel Magyarország nem tartozott a gyarmattartó nagyhatalmak közé, utazóinkat inkább a kíváncsiság, más népek kultúrájának megismerése, a magyarság keleti eredetének kutatása vonzotta Koreába. Olyan utazók beszámolóiból kaphatott képet a hazai közönség a Hajnalpír országáról, mint dr. Gáspár Ferenc (1861−1823) hajóorvos, aki 1890-ben a Zrínyi korvett kelet-ázsiai monitoring körútja során jutott el a Koreai-félszigetre. Gróf Vay Péter (1863−1948) címzetes püspök pápai megbízással 1902-ben, majd 1907-ben és 1913−1914 között a katolikus missziók, iskolák, árvaházak ellenőrzése végett járt Koreában. Hopp Ferenc (1833−1919), a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum későbbi alapítója 1903 nyarán tett rövid látogatást Busanban, Jemulpoban és Szöulban. Barátosi Balogh Benedek (1870−1945) nyelvtudós Japánban folytatott tanulmányai közben 1907-ben fordult meg Koreában. Dr. Bozóky Dezső (1870−1957), az Osztrák–Magyar Monarchia hajóorvosa 1908 júliusában tett rövid utazást Koreában.
„…hagyományban gyökerező koreai tárgykultúra…”
A Néprajzi Múzeumban rendezték meg A koreai stílus − Hagyományos öltözék és lakás Szöulból című kiállítást (2023. október 18. − 2024. február 18.), amely a Szöuli Történeti Múzeum válogatott anyagával azt a világot mutatta be, amit a 19-20. század fordulóján Koreában megfordult utazóink láthattak. Elsősorban az egykori viseleteken, kiegészítőkön és a lakásbelső megidézésén keresztül engedett bepillantást a hagyományban gyökerező koreai tárgykultúrába, mely oly sok szálon összekapcsolódik a mai koreai designhoz és iparművészethez.
A kiállítás a hagyományos koreai öltözet, a hanbok bemutatásával indított. A kiállítótér egyik oldalán sorakoztak a fehér pamutból készült hófehér hétköznapi viseletek, míg a másik oldalon az előkelők színes, nagyon látványos köntöseit vonultatták fel. Férfiak és nők − elsősorban a köznép − patyolatfehér felsőt, nadrágot vagy szoknyát és kabátot viselt a hétköznapokon. Fejfedőjük és lábbelijük is fehér volt. Nagyon látványosan, rudakra függesztve állították ki a fehér ruhadarabokat, így pontosan megfigyelhetővé vált szabásuk, tisztán kirajzolódott minden apró részletük. Az ünnepeken viszont színes viseletet öltöttek magukra a közemberek is, ahogy az előkelők, így az uralkodó és családja, a hivatalnok-írástudók vagy a sámánok általános viseletét is a színek határozták meg.
A kínai kozmológiából jól ismert, égtájakat is jelképező alapszínek (fekete, fehér, kék, vörös és sárga) mellett Koreában az öt köztes vagy átmeneti szín (indigókék, világos zöld, lila, rózsaszín és kénsárga) is igen gyakori volt. Valamennyi szín és a köntösök mintája is következetesen végiggondolt jelentést hordozott, amely kifejezte viselőjének társadalmi helyét és az adott alkalomnál (ünnepi szertartás, ősöknek bemutatott áldozat, esküvő, temetés stb.) betöltött szerepét. Nagyon szép rangjelző négyzeteket állítottak ki. Ezek a kb. 25-30 cm magas és 20-25 cm széles figurális textildarabok az előkelők köntösének mellkas- és hátrészét díszítették. A hímzett vagy szőtt rangjelző négyzetek közepén látható jelképállatok mutatták meg viselőjük hivatali rangfokozatát. (A civil hivatalnoki rangfokozatokat madár, a katonai rangfokozatokat vadállat jelezte.)
Koreában nagyon népszerű a hagyományos viselet újragondolása révén megszületett ruhák.
A viseleti kiegészítők közül igen jellegzetesek és különösen szépek a fejfedők variánsai. A koreai férfiak viseletének meghatározó darabjai a fekete lószőrből készült kalapok igen változatos formákat mutatnak: a rafinált formák között emeletes, magasra tornyozott vagy széles karimájú kalapok egyaránt láthatók.
A női viseleti kiegészítők gyönyörű darabjai a ruhadíszfüggők, amelyek a női felsők, a blúzok összefogó szalagjára voltak felerősítve. Az ékszernek is tekinthető norigaenek nevezett függők egy-, két- vagy akár ötágúak is lehettek. Ezen hordták magukkal az előkelő hölgyek a parfümtartójukat vagy tűtartójukat, esetleg kisebb késüket. Minden ruhadíszfüggő ágat külön díszítettek: drágakövekből (korall, jáde, borostyán) faragott, filigrán ezüstből vagy más nemes anyagból (selyem, rekeszzománc) készített szerencseszimbólumokkal (pl. végtelen csomó) díszítették őket.
A hagyományos koreai viselet minden darabja megihlette a kiállítás közepén elhelyezett kortárs ruhákat. Ma Koreában nagyon népszerű a hagyományos viselet újragondolása révén megszületett ruhák viselése. A Koreai Kulturális, Sport és Turizmus Minisztérium a Koreai Kézműves és Design Alapítvánnyal karöltve indította el 2022-ben azt a Hanbok projektet, amelynek célja a hagyományos koreai viselet, a hanbok modern újraértelmezése volt. A felhívásra tervezett és a kiállításban bemutatott mai férfi- és női viseletek főként selyemből készültek. A hagyományos szabásformák (pl. jobb hónalj alatt záródó felsőruha) és az aszimmetria alkalmazása mellett szívesen éltek a hagyományos motívumkincs jól ismert elemeivel. Különösen elegáns és innovatív férfi- és női viselet született a koreai betűírással díszített darabokból.
„…a mai lakáskultúra is szívesen merít a koreai tárgyak formavilágából.”
Ezután belépünk a koreai hagyományos lakóházak (hanok) világába. A jellegzetes fehérfalú épületek kőalapra épültek, faszerkezettel készültek, építőanyaguk agyag és papír volt. Környezetükbe nagyon harmonikusan illeszkedtek. A koreai házakban a lakóhelyiségek padlófűtésesek voltak, s a házban zajló élet javarészt a padlón ülve folyt. A helyiségek viszonylag kis mérete befolyásolta a bútorok méretének megválasztását, s a berendezési tárgyak jellegét. A koreai bútorművesség jellegzetes formai karaktere, hogy a funkcionalitást helyezi előtérbe, amelyet a formai egyszerűség és a fa anyagának mind maradéktalanabb esztétikai érvényre juttatása erősít. Nem véletlen, hogy a mai lakáskultúra is szívesen merít a koreai tárgyak formavilágából.
Az előkelők házaiban a férfi és a női lakrészek elkülönülése a bútorzatban, azok típusában, díszítésében is kifejezésre jutott. A kiállításban egy férfi lakrész (sarangbang) került megépítésre, amelybe a látogatók is beléphettek és elhelyezkedhettek. A ház urának állandó tartózkodási helye az írószoba volt, ahol napközben dolgozott, alkotott, fogadhatta vendégeit, és zavartalanul pihenhetett. Az írószobában minden irányból jól hozzáférhetően helyezték el az alacsony, gyakran hosszú íróasztalt (seoan), s kézközelben az íráshoz használt kellékek (tus, dörzskő, ecsetek, papír) tárolására szolgáló írószertartó asztalkát (yeonsang). A legtöbb íróasztal fenyőfából készült, de citromfát, datolyaszilvafát és szederfát is használtak. Az írószereket alacsony, hosszúkás írószertartó szekrényekben (mungap) őrizték, melyeket gyakran párban állítottak a fal mellé. A koreai bútorok figyelemreméltó darabjai a három fiókkal készített írószertartó szekrények voltak, amelyek méretbeli különbségeiktől eltekintve, számos szerkezeti változatban készültek.
„…ökotudatos tárgyhasználat…”
A női lakrészben Korea-szerte elterjedt bútortípusnak számított a homloklapján nyitható láda (bandaji), melynek veretekkel gazdagon díszített változata volt a kelengyeláda. A különböző használati tárgyak tárolására szolgáló láda vereteit többnyire állat- és növénymotívumokkal (denevér, pillangó, őszibarack) díszítették, amelyek a szerencse, a boldogság, a halhatatlanság szimbólumai a koreai művészetben. A női lakószoba hagyományos bútorai voltak a nagyobb ládákra, asztalra állított szépítőszeres ládikók, felnyitott tetejükben esetleg kitámasztható tükörrel és a női kozmetikumok tárolására szolgáló fiókokkal, rekeszekkel. Az ökotudatos tárgyhasználat egyik szemléletes példája a koreai szállítókendők sorozata. Az applikált vagy szőtt négyzetes kendők mindenféle dolog (pl. étel, tárgy) szállítására alkalmasak voltak. Praktikusságuk mellett nagyon igényes megjelenésükkel hívják fel magukra a figyelmet.
A Szöulból érkezett viseletek, a hagyományos és a mai életben is fontos szerepet játszó tárgyak, öltözetek egy nagyon hosszú történelem tükrét tartják elénk. Korea művészetének, történelmének és kultúrájának tükrét, amelyről már az egyik legelső magyar híradásban, több mint száz évvel ezelőtt Vay Péter így írt: „Korea története úgy hangzik, mintha mese lenne. Messze a tengereken túl fekvő Remeteföld. […] Eredete olyan régi, hogy mythosszá változott. Multja annyira változatos, olyan sorozata a fénynek és árnynak, hogy olvasva, regének véljük. A jelen hű maradt hagyományaihoz és egyszerűen csodálatos.”
Igen, a jelen hű maradt hagyományaihoz és sokféle, izgalmas megközelítéssel beépíti azt mai művészi kifejezésmódjába, megjelenésébe is. A kiállítás nagyon jól arányítva mutatta be ezt a párbeszédet a múlt és a jelen között: egy a hagyományaihoz erősen kötődő, ugyanakkor a mai világra nagyon érzékenyen figyelő és reflektáló Koreát.
Fajcsák Györgyi PhD
kurátor, sinológus, múzeumigazgató
Fotók:
- Dáljong (ünnepi ruha); másolat (Fotó: Csipes Antal)
- Dopo (kabát); felső osztálybeli férfiak ruházata a Csoszon-dinasztia idején; másolat (Fotó: Csipes Antal)
- Modern hánbok, tervezők: GUIROE – Hánbok Hullám Projekt, Koreai Iparművészeti Alapítvány, 2022 (Fotó: Csipes Antal)
- Modern hánbok, tervező: LIV MORI NORI – Hánbok Hullám Projekt, Koreai Iparművészeti Alapítvány, 2022 (Fotó: Csipes Antal)
- Modern hánbok, tervező: GEUMUIJAE – Hánbok Hullám Projekt, Koreai Iparművészeti Alapítvány, 2022 (Fotó: Csipes Antal)
- Modern hánbok részlet, tervező: GEUMUIJAE – Hánbok Hullám Projekt, Koreai Iparművészeti Alapítvány, 2022 (Fotó: Csipes Antal)
- Modern hánbok részlet, tervező: GEUMUIJAE – Hánbok Hullám Projekt, Koreai Iparművészeti Alapítvány, 2022 (Fotó: Csipes Antal)
- Modern hánbok, tervező: LIV Damyeon – Hánbok Hullám Projekt, Koreai Iparművészeti Alapítvány, 2022 (Fotó: Csipes Antal)
- Modern hánbok részlet, tervező: LIV Damyeon – Hánbok Hullám Projekt, Koreai Iparművészeti Alapítvány, 2022 (Fotó: Csipes Antal)
- Modern hánbok, tervező: LIV Damyeon – Hánbok Hullám Projekt, Koreai Iparművészeti Alapítvány, 2022 (Fotó: Csipes Antal)
- Hagyományos hanok férfi lakrésze; kiállítási enteriőr, rekonstrukció (Fotó: Csipes Antal)
- Lakkozott varródoboz gyöngyház berakással: a doboz belsejét sárkányminta díszíti, 19. sz. vége – 20. sz. eleje (Fotó: Csipes Antal)
- Kiállítási enteriőr (Fotó: Csipes Antal)
- Kiállítási enteriőr (Fotó: Csipes Antal)
