Újra formában

Ujra_cim

A Virág Judit Galéria repertoárját tekintve már hagyománynak mondható, hogy egy klasszikus, történeti kiállítás után egy kortárs tárlattal rukkolnak elő. A tavaszi Szecessziós Zsolnay remekművek – Virág Judit és Törő István gyűjteménye című kiállítást1 követte a DeForma Csoportnak szentelt tárlat, amelyek több szállal is kapcsolódtak egymáshoz. A DeForma Csoport alkotói immár harminchárom éves működésük alatt több ízben is együtt dolgozhattak a pécsi manufaktúrával.

A DeForma Csoport tagjai és meghívott vendégalkotók Az ivóedény című legelső szimpóziumon; Baranya Megyei Alkotótelepek Kerámia Alkotóháza, Siklós; 1993; a fotón a felső sorban (balról jobbra): Judith Rataitz (Ausztria), Cécile Dujardin (Ausztria), Hajdú Zsófia, Turcsányi Judit, Faragó Tünde, Babos Pálma; a második sorban (balról jobbra): Kádasi Éva, Lázár Zsuzsanna, Dobány Sándor, Tihanyi Zsuzsanna, Benedek Olga; legelöl: Bedécs Monika (Forrás: DeForma Csoport)

A legelső, 1993-ban rendezett, Az ivóedény című szimpóziumukon Zsolnay porcelánfajansz alapanyagból és magastüzű, mázba süllyedő dekor technikával készíthették el tárgyaikat, amelyek közül később több darabot is gyártottak a pécsi gyárban limitált szériában.2 A porcelánfajansz technológia mellett a Zsolnay egy másik emblematikus díszítőeljárásának is szerveztek szimpóziumot 2002-ben A fény – Zsolnay eozin címmel. A technológiai szál mellett a másik fontos összekötő kapocs a Zsolnay gyár díszművei és a DeForma Csoport alkotásai között a kiemelkedő minőségbeli kvalitás és a szabadon szárnyaló alkotói fantázia.

Dobány Sándor alkotásai a Virág Judit Galéria kiállításán (Fotó: Mester Tibor)

A FormabontóDeForma című tárlaton két vitrinben mutatták be a csoport és a Zsolnay gyár együttműködésében létrejött ivóedényeket és a fémes reflexű, irizáló mázú dísztárgyakat. A kiállító hét alkotó tárgyai külön-külön tárlókban szerepelhettek, minden művészről rövid, portréképes életrajzot és ars poeticát is közreadtak. Ezeket az információs tablókat egészítették ki a Dobány Sándor által, a csoport tagjairól porcelánra festett, érzékeny művészportrék.

Babos Pálma alkotásai a Virág Judit Galéria kiállításán (Fotó: Mester Tibor)

A sötétre hangolt kiállítóterekben elhelyezett, üvegfalú vitrinekben szinte felragyogtak a hófehér porcelánok, amelyeknek merész formáit élénk színű, kézi festés, arany és platinadíszű csillogás emelte ki. A kiállított tárgyak jelentős része az elmúlt évtizedekben készült, így a tárlat átfogó, sőt akár történeti áttekintésként is értelmezhető. Erre a legutóbb 2003-ban találunk példát, amikor a DeForma Csoport az Iparművészeti Múzeumban rendezett kiállítás keretében ünnepelhette fennállásának tízéves jubileumát.3

A DeForma Csoport tízéves jubileumi kiállítása az Iparművészeti Múzeumban, 2003 (Fotó: Hajdú Zsófia)

A csoport igazán aktív évei eddig tartottak, 2003-ig rendszeresen szerveztek szimpóziumokat Siklóson és Kecskeméten, a Baranya Megyei Alkotótelepek Kerámia Alkotóházában, illetve a Nemzetközi Kerámia Stúdióban. Ezután az alkotók egyéni művészetükre fókuszáltak inkább, majd 2019 nyarán újra összeálltak a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedben rendezett szimpóziumon, amelyen ismét az ivóedény tárgytípusát dolgozták fel. Azóta újra aktívabbak.4

Turcsányi Judit alkotásai a Virág Judit Galéria kiállításán (Fotó: Mester Tibor)

Miért is annyira különleges ez az alkotócsoport, és miért fontos állomás a Virág Judit Galériában rendezett tárlatuk? Magyarországon a rendszerváltás után átalakuló finomkerámiaipar nem tartott igényt tervezőművészekre, legalábbis nem olyan nagy számban, mint az államszocializmus és a központi tervutasítás rendszerének évtizedeiben. Az Iparművészeti Vállalat és a Képcsarnok üzletei is leáldozóban voltak. Ezekben a bizonytalan, útkereső években új virágkorát élte hazánkban a szimpóziummozgalom, amely teret engedett az alkotók közös, csoportos fellépésének. A minőségi, a leggyakrabban porcelántechnológiával dolgozó művészeket összefogó DeForma Csoport gyakorlati-használati funkcióval bíró edényeket készített első szimpóziumain, ám tárgyaikban a reprezentációs-díszítő funkció jóval hangsúlyosabban jelent meg. A talpon maradt magyar porcelángyárak az 1970-es évek modern formatervezésű, majd a ’80-as évek nosztalgikus stílusú edényeit gyártották, míg a hungarikumként elkönyvelt manufaktúrákat fogva tartották saját anakronisztikus hagyományaik. Ebben a megrekedt tárgykultúrában revelációként hatottak a DeForma Csoport a forma esztétikáját hirdető, az európai porcelán 18. századi fénykorát megidéző, aprólékos, kézi festésű, mégis üde és új mintákat felvonultató, harsogó munkái. A DeForma tevékenységét a posztmodern vagy az antidizájn elveivel, az olasz Memphis Csoport formatervezőinek munkáival lehetne párhuzamba állítani. A DeForma Csoport alkotóinak művein – amellett, hogy egységes, jól felismerhető stílust képviselnek – a művészek egyéni kézjegye is könnyen beazonosítható.
A FormabontóDeForma című kiállítást megnyitó, a csoport indulását a Baranya Megyei Alkotótelepek vezetőjeként támogató Komor István beszédében ezeket az egyéni jegyeket foglalta össze rövid bonmot-k formájában.

A csoport létrejöttét kezdeményező és a formáció nevét jegyző Dobány Sándort „a precíz órásmester”-ként említette, utalva ezzel a pályáját a Zsolnay gyárban gipszmintakészítőként megalapozó alkotó bravúros formáira és részletgazdag festőtechnikájára. A tárlaton Dobány a kortárs magyar művészek előtt tisztelgő hommage-kannáit, készleteit és a dobozként vagy mécsestartóként is funkcionáló tornyait vonultatta fel. Kannái és szervizei saját megfogalmazásában „kis méretű, funkcionális, festett porcelánszobrok”.5

Turcsányi Judit alkotásai a Virág Judit Galéria kiállításán (Fotó: Mester Tibor)

Ezt a meghatározást a leginkább talán a Kecskeméti Sándor (1947–2026) szobrász, keramikusművész számára készített, Kecske nevű szett példázza, amely a művészre jellemző, a megalitikus építészetet idéző, archaikus kompozícióba rejti bele a kiöntőt és a csészéket, mintha tömbszerű formákat építene egymásra.

Vida Juditot, aki az 1980-as évek underground művészeti életében is otthonosan mozgott, Komor István „a konstruktőr”-nek nevezte. Vida munkáiban valóban érezhető az orosz konstruktivizmus és szuprematizmus hatása, az előbbi a formák, az utóbbi a dekorok színhasználatában és geometrikus karakterének tekintetében.

Vida Judit: Mozdulat kávéskészlet (hatszemélyes); öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett (Fotó: Mester Tibor)

Plasztikáiban, fali tárgyaiban a porcelán mellett gyakran alkalmaz fémelemeket is, amelyek tovább erősítik alkotásai szerkesztett jellegét.

Babos Pálmát „a klasszikus”-ként jellemezte Komor. Babos munkáinak kifinomult eleganciája, egyben a formák és a díszítés tiszta és kiforrott stílusa, harmóniája kiérdemli ezt a jelzőt. Ezért sem véletlen, hogy Babos Pálma mind a Herendi, mind a Zsolnay Porcelánmanufaktúra munkájába sikerrel tudott becsatlakozni tervezőként, illetve művészeti vezetőként.

Babos Pálma: Hálós kávéskészlet (kétszemélyes); öntött porcelán; plasztikus, masszájában kobaltoxiddal színezett porcelándíszítéssel, aranyozott (Fotó: Bozsó András)

A Zsolnay gyárnak egy teljes asztali szervizt (ét-, teás- és kávéskészletet) tervezett meg – a rá jellemző hálós szerkezetből kiindulva –, amely nem csupán jól csengő hívószavakként egyesíti a tradíciót és az innovációt.

Benedek Olga kapta „az ironizáló” meghatározást Komor Istvántól, bár hozzá talán a laza és könnyed jelzők jobban társíthatók. Benedek formai megoldásai játékosan lazák, a geometrikus és az organikus idomokat korlátok nélkül párosítja egymással.

Benedek Olga: Teáskészlet (kétszemélyes); öntött porcelán; máz felett fémlüszterekkel, kézzel festett, platinázott (Fotó: Mester Tibor)

Dekorjai szintén változatosak: a visszafogott, szinte lazúros vízábrázolásoktól a harsány és már-már túlzó, dekadens arany- és platinadíszítésig terjednek.

Komor István Bedécs Monikának osztotta „a mesélő” címet. Bedécs formái valóban narratívak, játékosak, karakteresek. A Virág Judit Galéria kiállításán sajnos nem szerepeltek parfümtartói, amelyeknek egyedi dugómegoldásaiban magánmitologikus elemeket, totemeket is felfedezhetünk.

Bedécs Monika: Bonboniere; öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett, aranyozott; 38×10×8 cm (Fotó: Kondricz Ákos Levente)

Bedécs Monika dekorjai a formákat kiemelő, azokat hangsúlyozó, roppant finom arányokkal bírnak.

Turcsányi Judit lett „a szobrász” Komor István „szereposztásában”. Kiállított tárgyai szobrásziak, amennyiben a matéria, a porcelán anyagi tulajdonságait, szépségét emelik ki. Posztkubista reggeliző készlete és vázái az életmű emblematikus darabjai, hasonlóan a jégtáblákat imitáló tálsorozatához.

Turcsányi Judit: Halraj I. a Sziklás tál sorozatból; öntött porcelán; máz alatt kobaltoxiddal, kézzel festett, aranyozott; 42×9×31 cm (Fotó: Bozsó András)

Turcsányi dekortechnikáján érezhető, hogy régóta dolgozik egy grafikai stúdióban, rafinált és aprólékos, élénk színű, egyben a porcelán fehérségének is teret engedő díszítéseket használ.

Komor István megnyitóbeszédében – szándékosan vagy véletlenül – kihagyta a hetedik alkotót, Kádasi Évát (1953–2022). Átvállalva tőle a feladatot, „a játékos kertész” jelzőt szeretném a művészhez társítani. Kádasi életművében a kert kitüntetett szimbólum és inspirációforrás volt: a paradicsomi kertre, a varázsló kertjére, a lélek belső kertjére, saját gödi oázisára vagy az utazásai során látott egzotikus kertekre is asszociálhatunk.

Kádasi Éva: Esős tál; öntött porcelán; áttört, máz felett színesen és fémlüszterrel kézzel festett, aranyozott; 26,5×15,1 cm (Fotó: Friedrich Krisztina)

A Virág Judit Galériában szereplő tárgyai is magukon viselik az organikus természeti formákat és dekorokat. Esős tál című alkotása egy zöldellő, füves kertet zár körbe, amelyben aranyos-színes, geometrikus alakzatok kaptak helyet. A formák által megszemélyesített karakterek is jellemezték munkáját, erre kiváló példa a Zsolnay Porcelánmanufaktúrában készült, Hercegnő nevű ivóedény antropomorf figurája.

Vida Judit alkotásai a Virág Judit Galéria kiállításán (Fotó: Mester Tibor)

A FormabontóDeForma számos érdeklődőt vonzott, még a tárlat utolsó előtti napjára meghirdetett vezetésen is tolongtak a látogatók, akik rengeteg kérdést tettek fel az alkotóknak. A kiemelt érdeklődés is bizonyítja, hogy van igény a művészien megformált, egyedi, kézműves tárgyakra, amelyek magas kvalitást képviselnek, ám nem feltétlenül pozicionálandók a luxus kategóriába, ahogyan azt meghatározták a Virág Judit Galériában. Holott a jól eltalált pozicionálás a gyűjtők figyelmét is a DeFormára irányíthatná. A csoport tagjai közül eddig csupán Dobány Sándor, Benedek Olga, Babos Pálma és Turcsányi Judit tárgyai tűntek fel aukciókon. Vida Juditot az acb Galéria képviseli, Babos Pálmát pedig a Zsdrál Art Kortárs Művészeti Galéria. A minőség kérdése különösen a porcelántechnológiában megkerülhetetlen tényező, amelyet nem lehet egy néhány hetes, hónapos kurzussal elsajátítani, ahogy az az elmúlt években népszerű autodidakta és hobbista tendenciákkal terjed a kerámiakultúra területén. A DeForma Csoportot jellemző, sőt meghatározó minőségre nagy szükség van az egyre inkább széttartó, szétrepedő hazai kerámiakultúrában; ezért is megnyugtató, hogy a csoport újra hozza a formáját.

Novák Piroska
dizájn- és művészetteoretikus

Főcímkép:
Vida Judit: Teáskanna; öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett, aranyozott (Fotó: Mester Tibor)

Jegyzetek:

  1. Szecessziós Zsolnay remekművek – Virág Judit és Törő István gyűjteménye, Budapest, Virág Judit Galéria, 2026. március 6. – április 19.
  2. Az együttműködésről bővebben lásd: Sárkány József, „Ivóedény Szimpózium – Siklós: A DeForma Csoport a Zsolnay gyárban”, in Magyar Iparművészet, első mutatványszám (1993): 51. Valamint: Csenkey Éva – Steinert Ágota (szerk.), Hungarian Ceramics from the Zsolnay Manufactory 1853–2001. New Haven: Yale University Press, 2002. [Kiállítási katalógus, az adatok pontos forrása a 267. oldal, nr. 168.a–c.]
  3. A porcelán és a DeForma 1993–2003, Budapest, Iparművészeti Múzeum, 2003. szeptember 9. – 2004. január 4.
  4. Erről lásd például: Kovács Orsolya, „DeForma: Egy nemzedék útkeresése”, in Magyar Iparművészet, 4. sz. (2025): 2–5.
  5. Dobány Sándor, Dobány keramikus / ceramist (Pécs: szerzői kiadás, 2015), 16.

Fotók:

  1. Babos Pálma: Repülés kávéskészlet (kétszemélyes); öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett, aranyozott (Fotó: Bozsó András)
  2. Babos Pálma: Hullám teáskészlet (kétszemélyes); öntött porcelán; kézzel festett, platinadekorral (Fotó: Bozsó András)
  3. Babos Pálma: Gyümölcsösszefogó keret; öntött porcelán; kézzel festett, platinadekorral; 38×7×25 cm (Fotó: Bozsó András)
  4. Bedécs Monika: Platina váza; öntött porcelán; máz felett zölddel, kézzel festett, platinázott; 10×32 cm (Fotó: Kondricz Ákos Levente)
  5. Bedécs Monika: Kaktusz váza; öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett, aranyozott; 10×32 cm (Fotó: Kondricz Ákos Levente)
  6. Bedécs Monika: Hálós tálca; öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett, aranyozott; 43×6,5×22,5 cm (Fotó: Kondricz Ákos Levente)
  7. Benedek Olga: Hullámos tálak; öntött keménycserép; Zsolnay-eozinmázakkal fedett; 16×8 cm (Fotó: Mester Tibor)
  8. Benedek Olga: Gyűrűs gyertyatartó és Gyűrűs bonboniere; öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett, aranyozott; 8×20 cm és 15×17 cm (Fotó: Mester Tibor)
  9. Benedek Olga: Zuhatag teáskészlet (kétszemélyes); öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett, platinázott (Fotó: Mester Tibor)
  10. Dobány Sándor: Fény I. doboz/mécsestartó; öntött porcelán; máz felett feketével, kézzel festett, aranyozott; 19,5×38 cm (Fotó: Dobány Sándor)
  11. Dobány Sándor: Henger II. kanna; öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett; m: 13 cm (Fotó: Dobány Sándor)
  12. Dobány Sándor: Kapszulás teáskészlet (négyszemélyes); öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett, platinázott (Fotó: Dobány Sándor)
  13. Kádasi Éva: Hercegnő ivóedény; öntött Zsolnay-porcelánfajansz; mázba süllyedő festékekkel színesen, kézzel festett, aranyozott; 9×13,3 cm (Fotó: Friedrich Krisztina)
  14. Kádasi Éva: Kis készlet (egyszemélyes kávéskészlet); öntött porcelán; máz felett fémlüszterekkel és arannyal kézzel festett, aranyozott (Fotó: Friedrich Krisztina)
  15. Kádasi Éva: Kis készlet (egyszemélyes kávéskészlet); öntött porcelán; máz felett fémlüszterekkel és arannyal kézzel festett, aranyozott (Fotó: Friedrich Krisztina)
  16. Turcsányi Judit: Virágzás készlet (négyszemélyes); öntött porcelán; masszájában kobaltoxiddal színezett, aranyozott (Fotó: Bozsó András)
  17. Turcsányi Judit: Kishalak kínálótálak; öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett; 19×2,5×4 cm és 20×4×4,5 cm (Fotó: Bozsó András)
  18. Turcsányi Judit: Madár; öntött keménycserép; Zsolnay-eozinmázzal fedett; 39×5×18 cm (Fotó: Bozsó András)
  19. Vida Judit: Niké váza és ékszertartó doboz; öntött porcelán; máz felett feketével, kézzel festett, aranyozott; 20×37 cm és 17×19,5 cm (Fotó: Mester Tibor)
  20. Vida Judit: Napfénygyűjtő kínálótál; öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett, aranyozott; 20×16,6 cm (Fotó: Mester Tibor)
  21. Vida Judit: Mozdulat süteményes szerviz (hatszemélyes); öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett, aranyozott (Fotó: Mester Tibor)
Kiállítások, események
A divat változása a 21. században

A kiállítás Csipes Antal „A divat változása a 21. században” című könyvének illusztrációiból válogat, bemutatva a stílusikonok, a divatfotózás és -illusztráció, valamint a divat és a művészet kapcsolatát. A tárlat a világ divatfővárosait és a magyar divat múltját, jelenét is egyedi tárgyakon, fotókon és kiadványokon keresztül idézi meg. 1111 Budapest, Bartók Béla út 32.

Hogyan csináljunk pénzt

A  kiállítás a bankjegyek tervezésének izgalmas és sokszínű világába enged betekintést. A művész, az új magyar forgalmi bankjegysor tervezője, számos nemzetközi grafikai kiállítás résztvevője és közel 100 magyar bélyeg alkotója, munkásságának különleges darabjait mutatja be. 1024 Budapest, Keleti Károly utca 22.

ÚJRAHANGOLÁS

A kiállítás az elmúlt két év alkotásain keresztül mutatja be a kortárs anyagkísérletek és az ipari környezet inspiráló találkozását. A válogatás különböző generációk és alkotói szemléletek munkáin keresztül idézi meg a közel három évtizedes vásárhelyi művészeti hagyomány továbbélését. 9700 Szombathely, Thököly Imre u. 20.

Térhatások

A kiállítás Hegedűs Andrea textiltervező művész új önálló tárlata, amely a fény, a hang és az üvegtextil különleges kapcsolatával alakítja a kiállítás terét. A térinstallációk érzékeinkre gyakorolt hatásait vizsgálva hívják játékba a látást, a hallást és a tér érzékelését. 1036 Budapest, Lajos utca 136-138.

Térbe írt érzelmek / Haddfájjon-szigetek

A kiállítás érzelemszigetei között utazunk a lélek mélységeibe az ékszerekbe rejtett gesztusokkal, humorral, öniróniával, versekkel. Ez az a hely, ahol az érzéseknek fizikai súlyuk van – a kérdés tehát az, hogy tudod-e viselni az érzést, amit egy ékszer képvisel? 1111 Budapest, Bartók Béla út 32.

Átszőtt terek – Időrétegek

A kiállítás a művész különleges világába enged betekintést, ahol a textil új formákban és térbeli helyzetekben jelenik meg. Az alkotások az anyag alakíthatóságát és kifejezőerejét használva teremtenek izgalmas párbeszédet forma, tér és struktúra között. 1117 Budapest, Hamzsabégi út 8.

Tovább élő mintázatok

A kiállítás a mesterek, tanítványok és alkotógenerációk közötti kapcsolatok világába enged betekintést, bemutatva a kézművesség és a kortárs design sokszínű alkotói szemléleteit. A válogatás azt járja körül, hogyan öröklődik tovább a tudás, az anyagok iránti érzékenység és az alkotói gondolkodás, miközben minden generáció új jelentésekkel gazdagítja a korábbi mintákat. 1068 Budapest, Városligeti fasor 12.

Ezeket is olvassa el
Ujra_cim

Újra formában

Köblitz Birgit - A felfedező; casting üveg, rogyasztott üvegcső szegmens;

Áramlás és lélekhajók

Köblitz Birgit - Vízzé válik; casting üveg, krómacél

Visz a víz

Herényi Blanka: Modular Rug no. 2 (részlet); egyéni technika;

TEXTIL +