FormabontóDeForma – A DeForma Csoport kiállítása a Virág Judit Galériában 2026. május 28. és augusztus 19. között
A Virág Judit Galéria repertoárját tekintve már hagyománynak mondható, hogy egy klasszikus, történeti kiállítás után egy kortárs tárlattal rukkolnak elő. A tavaszi Szecessziós Zsolnay remekművek – Virág Judit és Törő István gyűjteménye című kiállítást1 követte a DeForma Csoportnak szentelt tárlat, amelyek több szállal is kapcsolódtak egymáshoz. A DeForma Csoport alkotói immár harminchárom éves működésük alatt több ízben is együtt dolgozhattak a pécsi manufaktúrával.

A legelső, 1993-ban rendezett, Az ivóedény című szimpóziumukon Zsolnay porcelánfajansz alapanyagból és magastüzű, mázba süllyedő dekor technikával készíthették el tárgyaikat, amelyek közül később több darabot is gyártottak a pécsi gyárban limitált szériában.2 A porcelánfajansz technológia mellett a Zsolnay egy másik emblematikus díszítőeljárásának is szerveztek szimpóziumot 2002-ben A fény – Zsolnay eozin címmel. A technológiai szál mellett a másik fontos összekötő kapocs a Zsolnay gyár díszművei és a DeForma Csoport alkotásai között a kiemelkedő minőségbeli kvalitás és a szabadon szárnyaló alkotói fantázia.

A FormabontóDeForma című tárlaton két vitrinben mutatták be a csoport és a Zsolnay gyár együttműködésében létrejött ivóedényeket és a fémes reflexű, irizáló mázú dísztárgyakat. A kiállító hét alkotó tárgyai külön-külön tárlókban szerepelhettek, minden művészről rövid, portréképes életrajzot és ars poeticát is közreadtak. Ezeket az információs tablókat egészítették ki a Dobány Sándor által, a csoport tagjairól porcelánra festett, érzékeny művészportrék.

A sötétre hangolt kiállítóterekben elhelyezett, üvegfalú vitrinekben szinte felragyogtak a hófehér porcelánok, amelyeknek merész formáit élénk színű, kézi festés, arany és platinadíszű csillogás emelte ki. A kiállított tárgyak jelentős része az elmúlt évtizedekben készült, így a tárlat átfogó, sőt akár történeti áttekintésként is értelmezhető. Erre a legutóbb 2003-ban találunk példát, amikor a DeForma Csoport az Iparművészeti Múzeumban rendezett kiállítás keretében ünnepelhette fennállásának tízéves jubileumát.3

A csoport igazán aktív évei eddig tartottak, 2003-ig rendszeresen szerveztek szimpóziumokat Siklóson és Kecskeméten, a Baranya Megyei Alkotótelepek Kerámia Alkotóházában, illetve a Nemzetközi Kerámia Stúdióban. Ezután az alkotók egyéni művészetükre fókuszáltak inkább, majd 2019 nyarán újra összeálltak a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedben rendezett szimpóziumon, amelyen ismét az ivóedény tárgytípusát dolgozták fel. Azóta újra aktívabbak.4

Rendszerváltás és szimpóziummozgalom
Miért is annyira különleges ez az alkotócsoport, és miért fontos állomás a Virág Judit Galériában rendezett tárlatuk? Magyarországon a rendszerváltás után átalakuló finomkerámiaipar nem tartott igényt tervezőművészekre, legalábbis nem olyan nagy számban, mint az államszocializmus és a központi tervutasítás rendszerének évtizedeiben. Az Iparművészeti Vállalat és a Képcsarnok üzletei is leáldozóban voltak. Ezekben a bizonytalan, útkereső években új virágkorát élte hazánkban a szimpóziummozgalom, amely teret engedett az alkotók közös, csoportos fellépésének. A minőségi, a leggyakrabban porcelántechnológiával dolgozó művészeket összefogó DeForma Csoport gyakorlati-használati funkcióval bíró edényeket készített első szimpóziumain, ám tárgyaikban a reprezentációs-díszítő funkció jóval hangsúlyosabban jelent meg. A talpon maradt magyar porcelángyárak az 1970-es évek modern formatervezésű, majd a ’80-as évek nosztalgikus stílusú edényeit gyártották, míg a hungarikumként elkönyvelt manufaktúrákat fogva tartották saját anakronisztikus hagyományaik. Ebben a megrekedt tárgykultúrában revelációként hatottak a DeForma Csoport a forma esztétikáját hirdető, az európai porcelán 18. századi fénykorát megidéző, aprólékos, kézi festésű, mégis üde és új mintákat felvonultató, harsogó munkái. A DeForma tevékenységét a posztmodern vagy az antidizájn elveivel, az olasz Memphis Csoport formatervezőinek munkáival lehetne párhuzamba állítani. A DeForma Csoport alkotóinak művein – amellett, hogy egységes, jól felismerhető stílust képviselnek – a művészek egyéni kézjegye is könnyen beazonosítható.
A FormabontóDeForma című kiállítást megnyitó, a csoport indulását a Baranya Megyei Alkotótelepek vezetőjeként támogató Komor István beszédében ezeket az egyéni jegyeket foglalta össze rövid bonmot-k formájában.
Dobány Sándor
A csoport létrejöttét kezdeményező és a formáció nevét jegyző Dobány Sándort „a precíz órásmester”-ként említette, utalva ezzel a pályáját a Zsolnay gyárban gipszmintakészítőként megalapozó alkotó bravúros formáira és részletgazdag festőtechnikájára. A tárlaton Dobány a kortárs magyar művészek előtt tisztelgő hommage-kannáit, készleteit és a dobozként vagy mécsestartóként is funkcionáló tornyait vonultatta fel. Kannái és szervizei saját megfogalmazásában „kis méretű, funkcionális, festett porcelánszobrok”.5

Ezt a meghatározást a leginkább talán a Kecskeméti Sándor (1947–2026) szobrász, keramikusművész számára készített, Kecske nevű szett példázza, amely a művészre jellemző, a megalitikus építészetet idéző, archaikus kompozícióba rejti bele a kiöntőt és a csészéket, mintha tömbszerű formákat építene egymásra.
Vida Judit
Vida Juditot, aki az 1980-as évek underground művészeti életében is otthonosan mozgott, Komor István „a konstruktőr”-nek nevezte. Vida munkáiban valóban érezhető az orosz konstruktivizmus és szuprematizmus hatása, az előbbi a formák, az utóbbi a dekorok színhasználatában és geometrikus karakterének tekintetében.

Plasztikáiban, fali tárgyaiban a porcelán mellett gyakran alkalmaz fémelemeket is, amelyek tovább erősítik alkotásai szerkesztett jellegét.
Babos Pálma
Babos Pálmát „a klasszikus”-ként jellemezte Komor. Babos munkáinak kifinomult eleganciája, egyben a formák és a díszítés tiszta és kiforrott stílusa, harmóniája kiérdemli ezt a jelzőt. Ezért sem véletlen, hogy Babos Pálma mind a Herendi, mind a Zsolnay Porcelánmanufaktúra munkájába sikerrel tudott becsatlakozni tervezőként, illetve művészeti vezetőként.

A Zsolnay gyárnak egy teljes asztali szervizt (ét-, teás- és kávéskészletet) tervezett meg – a rá jellemző hálós szerkezetből kiindulva –, amely nem csupán jól csengő hívószavakként egyesíti a tradíciót és az innovációt.
Benedek Olga
Benedek Olga kapta „az ironizáló” meghatározást Komor Istvántól, bár hozzá talán a laza és könnyed jelzők jobban társíthatók. Benedek formai megoldásai játékosan lazák, a geometrikus és az organikus idomokat korlátok nélkül párosítja egymással.

Dekorjai szintén változatosak: a visszafogott, szinte lazúros vízábrázolásoktól a harsány és már-már túlzó, dekadens arany- és platinadíszítésig terjednek.
Bedécs Monika
Komor István Bedécs Monikának osztotta „a mesélő” címet. Bedécs formái valóban narratívak, játékosak, karakteresek. A Virág Judit Galéria kiállításán sajnos nem szerepeltek parfümtartói, amelyeknek egyedi dugómegoldásaiban magánmitologikus elemeket, totemeket is felfedezhetünk.

Bedécs Monika dekorjai a formákat kiemelő, azokat hangsúlyozó, roppant finom arányokkal bírnak.
Turcsányi Judit
Turcsányi Judit lett „a szobrász” Komor István „szereposztásában”. Kiállított tárgyai szobrásziak, amennyiben a matéria, a porcelán anyagi tulajdonságait, szépségét emelik ki. Posztkubista reggeliző készlete és vázái az életmű emblematikus darabjai, hasonlóan a jégtáblákat imitáló tálsorozatához.

Turcsányi dekortechnikáján érezhető, hogy régóta dolgozik egy grafikai stúdióban, rafinált és aprólékos, élénk színű, egyben a porcelán fehérségének is teret engedő díszítéseket használ.
Kádasi Éva
Komor István megnyitóbeszédében – szándékosan vagy véletlenül – kihagyta a hetedik alkotót, Kádasi Évát (1953–2022). Átvállalva tőle a feladatot, „a játékos kertész” jelzőt szeretném a művészhez társítani. Kádasi életművében a kert kitüntetett szimbólum és inspirációforrás volt: a paradicsomi kertre, a varázsló kertjére, a lélek belső kertjére, saját gödi oázisára vagy az utazásai során látott egzotikus kertekre is asszociálhatunk.

A Virág Judit Galériában szereplő tárgyai is magukon viselik az organikus természeti formákat és dekorokat. Esős tál című alkotása egy zöldellő, füves kertet zár körbe, amelyben aranyos-színes, geometrikus alakzatok kaptak helyet. A formák által megszemélyesített karakterek is jellemezték munkáját, erre kiváló példa a Zsolnay Porcelánmanufaktúrában készült, Hercegnő nevű ivóedény antropomorf figurája.

A FormabontóDeForma számos érdeklődőt vonzott, még a tárlat utolsó előtti napjára meghirdetett vezetésen is tolongtak a látogatók, akik rengeteg kérdést tettek fel az alkotóknak. A kiemelt érdeklődés is bizonyítja, hogy van igény a művészien megformált, egyedi, kézműves tárgyakra, amelyek magas kvalitást képviselnek, ám nem feltétlenül pozicionálandók a luxus kategóriába, ahogyan azt meghatározták a Virág Judit Galériában. Holott a jól eltalált pozicionálás a gyűjtők figyelmét is a DeFormára irányíthatná. A csoport tagjai közül eddig csupán Dobány Sándor, Benedek Olga, Babos Pálma és Turcsányi Judit tárgyai tűntek fel aukciókon. Vida Juditot az acb Galéria képviseli, Babos Pálmát pedig a Zsdrál Art Kortárs Művészeti Galéria. A minőség kérdése különösen a porcelántechnológiában megkerülhetetlen tényező, amelyet nem lehet egy néhány hetes, hónapos kurzussal elsajátítani, ahogy az az elmúlt években népszerű autodidakta és hobbista tendenciákkal terjed a kerámiakultúra területén. A DeForma Csoportot jellemző, sőt meghatározó minőségre nagy szükség van az egyre inkább széttartó, szétrepedő hazai kerámiakultúrában; ezért is megnyugtató, hogy a csoport újra hozza a formáját.
Novák Piroska
dizájn- és művészetteoretikus
Főcímkép:
Vida Judit: Teáskanna; öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett, aranyozott (Fotó: Mester Tibor)
Jegyzetek:
- Szecessziós Zsolnay remekművek – Virág Judit és Törő István gyűjteménye, Budapest, Virág Judit Galéria, 2026. március 6. – április 19.
- Az együttműködésről bővebben lásd: Sárkány József, „Ivóedény Szimpózium – Siklós: A DeForma Csoport a Zsolnay gyárban”, in Magyar Iparművészet, első mutatványszám (1993): 51. Valamint: Csenkey Éva – Steinert Ágota (szerk.), Hungarian Ceramics from the Zsolnay Manufactory 1853–2001. New Haven: Yale University Press, 2002. [Kiállítási katalógus, az adatok pontos forrása a 267. oldal, nr. 168.a–c.]
- A porcelán és a DeForma 1993–2003, Budapest, Iparművészeti Múzeum, 2003. szeptember 9. – 2004. január 4.
- Erről lásd például: Kovács Orsolya, „DeForma: Egy nemzedék útkeresése”, in Magyar Iparművészet, 4. sz. (2025): 2–5.
- Dobány Sándor, Dobány keramikus / ceramist (Pécs: szerzői kiadás, 2015), 16.






















Fotók:
- Babos Pálma: Repülés kávéskészlet (kétszemélyes); öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett, aranyozott (Fotó: Bozsó András)
- Babos Pálma: Hullám teáskészlet (kétszemélyes); öntött porcelán; kézzel festett, platinadekorral (Fotó: Bozsó András)
- Babos Pálma: Gyümölcsösszefogó keret; öntött porcelán; kézzel festett, platinadekorral; 38×7×25 cm (Fotó: Bozsó András)
- Bedécs Monika: Platina váza; öntött porcelán; máz felett zölddel, kézzel festett, platinázott; 10×32 cm (Fotó: Kondricz Ákos Levente)
- Bedécs Monika: Kaktusz váza; öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett, aranyozott; 10×32 cm (Fotó: Kondricz Ákos Levente)
- Bedécs Monika: Hálós tálca; öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett, aranyozott; 43×6,5×22,5 cm (Fotó: Kondricz Ákos Levente)
- Benedek Olga: Hullámos tálak; öntött keménycserép; Zsolnay-eozinmázakkal fedett; 16×8 cm (Fotó: Mester Tibor)
- Benedek Olga: Gyűrűs gyertyatartó és Gyűrűs bonboniere; öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett, aranyozott; 8×20 cm és 15×17 cm (Fotó: Mester Tibor)
- Benedek Olga: Zuhatag teáskészlet (kétszemélyes); öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett, platinázott (Fotó: Mester Tibor)
- Dobány Sándor: Fény I. doboz/mécsestartó; öntött porcelán; máz felett feketével, kézzel festett, aranyozott; 19,5×38 cm (Fotó: Dobány Sándor)
- Dobány Sándor: Henger II. kanna; öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett; m: 13 cm (Fotó: Dobány Sándor)
- Dobány Sándor: Kapszulás teáskészlet (négyszemélyes); öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett, platinázott (Fotó: Dobány Sándor)
- Kádasi Éva: Hercegnő ivóedény; öntött Zsolnay-porcelánfajansz; mázba süllyedő festékekkel színesen, kézzel festett, aranyozott; 9×13,3 cm (Fotó: Friedrich Krisztina)
- Kádasi Éva: Kis készlet (egyszemélyes kávéskészlet); öntött porcelán; máz felett fémlüszterekkel és arannyal kézzel festett, aranyozott (Fotó: Friedrich Krisztina)
- Kádasi Éva: Kis készlet (egyszemélyes kávéskészlet); öntött porcelán; máz felett fémlüszterekkel és arannyal kézzel festett, aranyozott (Fotó: Friedrich Krisztina)
- Turcsányi Judit: Virágzás készlet (négyszemélyes); öntött porcelán; masszájában kobaltoxiddal színezett, aranyozott (Fotó: Bozsó András)
- Turcsányi Judit: Kishalak kínálótálak; öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett; 19×2,5×4 cm és 20×4×4,5 cm (Fotó: Bozsó András)
- Turcsányi Judit: Madár; öntött keménycserép; Zsolnay-eozinmázzal fedett; 39×5×18 cm (Fotó: Bozsó András)
- Vida Judit: Niké váza és ékszertartó doboz; öntött porcelán; máz felett feketével, kézzel festett, aranyozott; 20×37 cm és 17×19,5 cm (Fotó: Mester Tibor)
- Vida Judit: Napfénygyűjtő kínálótál; öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett, aranyozott; 20×16,6 cm (Fotó: Mester Tibor)
- Vida Judit: Mozdulat süteményes szerviz (hatszemélyes); öntött porcelán; máz felett színesen, kézzel festett, aranyozott (Fotó: Mester Tibor)






