A Kozma Lajos-ösztöndíj 2026-os pályázatának nyertes alkotói
A magyar iparművészet és tárgykultúra fejlődésében kiemelkedő szerepet töltenek be azok a támogatási rendszerek, amelyek lehetőséget teremtenek a szakmai kibontakozásra a fiatalok számára. E támogatási formák közül az egyik legjelentősebb a Kozma Lajos kézműves iparművészeti ösztöndíj, amely évtizedek óta meghatározó elismerést jelent a pályakezdő és a fiatal középgenerációs tervezők, kézműves-iparművészek, alkotók számára. A pályázatra beküldött munkák szemléletesen tükrözik azokat a tendenciákat, amelyek formálják napjaink magyar dizájn- és iparművészeti szcénáját.
A Kozma Lajos-ösztöndíj négy évtizede biztosít stabil anyagi hátteret olyan alkotások megvalósítására negyven év alatti alkotók számára, amelyek hozzájárulhatnak a hazai tárgykultúra megújulásához. A 2026-os pályázók munkáin hangsúlyosan megjelennek az anyagkísérletezés és a fenntarthatóság szempontjai, valamint a digitális technológiák, a személyes és kulturális narratívák.
„új típusú, organikus formanyelv”
Az idei pályaművek az előző (2024/2025-ös) periódushoz képest jelentős diszkurzív eltolódást és tematikus elmélyülést mutatnak. Míg korábban az anyagkísérleteket inkább egyfajta technológiai érdekességként vagy alternatív útként kezelték, 2026-ra a fenntarthatóság már nem választható opcióvá, hanem alapvető tervezői axiómává vált. Az ösztöndíjasok túlléptek a „zöld” esztétikán: a hulladékmentes termelési modell és a biodizájn immár a tárgyalkotás ontológiai alapjául szolgál.
A digitális technikák és a hagyományos kézművesség viszonyában teljes integráció figyelhető meg. A digitális kézművesség fogalma szintetizálódik: a parametrikus algoritmusok és a kísérleti agyagnyomtatás vagy a nerikomi technikával történő ötvözés már nem a technológia demonstrációja, hanem egy új típusú, organikus formanyelv eszköze.
A kutatásalapú tervezés dominánssá vált a benyújtott pályaművekben. A 2026-os ösztöndíjasok tevékenysége távolodik a klasszikus, autonóm műtárgyalkotástól a társadalmi és környezeti problémákra adott rendszerszintű válaszok felé, teret engedve az úgynevezett spekulatív dizájn szemléletének.
A nyertes projektek, bár támaszkodnak a tradicionális műfaji keretekre – a formatervezéstől a textilművészeten át az ékszertervezésig –, szemléletmódjuk interdiszciplináris. Megjelennek az extrém anyagtársítások és a biológiai folyamatokkal történő tervezési konstrukciók, ami a természettudományok határmezsgyéjére emeli át a kortárs iparművészetet.
Dávid Márk formatervező
Dávid Márk Rest_01 nagyapa órásmester ülőszéke című pályázata a személyes emlékezet és a tárgytervezés kapcsolatát képviseli. A címben megjelenő órásmester egy családi történet hordozója; a kézműves precizitás, a mesterségbeli tudás, valamint az idő fogalmának szimbolikus megjelenítője. A tervezett bútor egyszerű használati tárgyként értelmezhető első pillantásra, de amint belehelyezkedünk az ülőszék képviselte világba, objektumként tekinthetünk rá, amely a családi örökség, a tradicionális technikai tudás és a kortárs formaalakítás ötvözetéből alakul ki.
Egy komplex tárgyalkotási folyamat eredményeként funkcionális pihenőszékké alakítja a korabeli műhelyszéket úgy, hogy a high-tech gyártást low-tech formai gondolkodással társítja – kortárs bútora a funkcionalitás, a gyártási racionalitás és az anyaghasználat ideális harmóniáját képviseli. Dávid Márk munkája jól illeszkedik azokba a nemzetközi formatervezési tendenciákba, amelyek kulturális és érzelmi jelentéshordozóként kezelik a tárgyakat. A funkcionalitás mellett hangsúlyossá válik a történetmesélés, az emlékezet és a személyes identitás kérdése. Dávid Márk munkája megmutatja, hogyan válhat egy ülőbútor az emlékezés médiumává, és hogyan lehet kortárs formanyelven újrafogalmazni a családi örökséget.
Kovács József formatervező
Kovács József pályaműve a digitális tervezés és a kerámiaművészet találkozásából bontakozik ki. A generatív tervezésen alapuló, parametrizálható, 3D kerámianyomtatással készülő világítótest-kollekció továbbfejlesztése a kortárs formatervezés egyik legdinamikusabban fejlődő területét képviseli. A generatív tervezési módszerek lehetővé teszik olyan formák létrehozását, amelyek a hagyományos technológiákkal nehezen lennének előállíthatók.
A projekt különleges értéke abban rejlik, hogy a digitális algoritmusok által generált struktúrák a kerámiaművészet hagyományos anyagával találkoznak. A világítótestek funkcionális elemek, a fény és az anyag kölcsönhatásának vizsgálatára épülő térformáló tárgyak. A parametrikus gondolkodás és a kézműves alapanyag összekapcsolása izgalmas perspektívát nyit az ösztöndíjas alkotó számára, aki a mesterszakos diplomamunkája során létrehozott technológiai alapokra építve saját G-kód alapú gyártási folyamat finomításával kívánja megvalósítani új formai variációk és felületi mintázatok kidolgozását. A komplex, egységes tárgycsalád a kortárs kézműves iparművészet és a digitális gyártás határterületén helyezkedik el.
Módra Bettina textilművész
Módra Bettina a növényvilág felhasználásával közelíti meg a textil fogalmát. Pályázatának témája a növényi életfolyamatok és a textilkészítés kapcsolatának kísérleteiből kialakuló felületek. Az alkotói programban élő növényekkel dolgozik, a folyamat során létrejött „szöveteket” folyamatosan változó struktúrákként értelmezi. Az alkotás folyamata ebben az esetben nem ér véget a tárgy elkészülésével, hanem kiterjed annak teljes életciklusára. Módra Bettina munkája újragondolja az anyag állandóságáról alkotott elképzeléseinket, illetve a fenntarthatóság és az ökológiai szemlélet kérdéseit is előtérbe helyezi. Ez a megközelítés a biodizájn és az élő anyagokkal folytatott művészeti kísérletek nemzetközi diskurzusához kapcsolódik; az ember és a természeti környezet kapcsolatát vizsgálja, amelyben a természethez való viszony már nem magától értetődő együttélés, hanem tudatosan újraépítendő kapcsolat.
Olyan növesztett textilfelületeket hoz létre, amelyekben a növényi életfolyamatok a tervezés szerves részévé válnak. A projekt központi kérdése, hogy a hagyományos értelemben vett textil élő növényekkel és lebomló alapanyagokkal együtt miként válhat térbeli, folyamatosan változó művé, reflektálva esztétikai, ökológiai és szemléleti változásokra.
Sági Luca Réka ékszertervező
Sági Luca a TAGS-ékszerkollekció továbbfejlesztésével nyerte el az ösztöndíjat. Pályázatában az újrahasznosított anyagok kreatív felhasználásával találkozhatunk, amely a kortárs ékszertervezés egyik meghatározó irányvonalává vált az elmúlt években. Az ékszer ebben a megközelítésben túlmutat díszítő funkcióján: a fogyasztás, az értékteremtés, valamint az anyaghasználat kérdéseinek reflexív eszközévé válik. A TAGS-kollekció bővítése lehetőséget teremt arra, hogy különböző eredetű és karakterű anyagok kerüljenek egymással kölcsönhatásba. Az újrahasznosítás ez esetben technológiai, környezetvédelmi szempont, valamint esztétikai, konceptuális megfogalmazás is.
A projekt arra mutat rá, hogy a hulladékként definiált anyagok új jelentésekkel és új értékekkel ruházhatók fel a kortárs tervezői gondolkodás segítségével. Az alkotó a Kozma Lajos-ösztöndíj időtartama alatt a 2025 őszén bemutatott TAGS-ékszerkollekciójának (további anyag- és technológiai kísérletekkel való) bővítését, illetve az egymásra fújt graffitik rétegeivel és más anyagokkal kombinált, újrahasznosított darabok kialakítását tűzte ki célként – új jelentésrétegekkel gazdagítva eredeti funkciójukat.
Sinkovits Zsuzsanna Zsófia kerámiaművész
Sinkovits Zsuzsanna Rétegrend című tárgysorozata a nerikomi technika lehetőségeit kutatja. A különböző színű agyagok rétegezésén alapuló japán technika rendkívül összetett, és nagyfokú precizitást igényel. A létrejövő mintázatok az anyag szerkezetéből fakadnak. A Rétegrend című sorozat geológiai, kulturális és személyes metaforaként értelmezi a rétegek fogalmát. A tárgyak felületén megjelenő struktúrák az idő és az emlékezet vizuális lenyomataivá válnak. A projekt jelentősége abban rejlik, hogy kortárs gondolati tartalommal tölti meg a hagyományos kerámiatechnológiát, és az anyag belső világát emeli a művek központi elemévé.
A színezett agyaglapok egymásra rétegzése során alakul ki a tárgy formája és vizuális mintázata. A munka a rétegzett agyag viselkedését és a minta formával való kapcsolatát vizsgálja, a színek vizuális keveredésével és az ebből kialakuló finom átmenetekkel. A létrejövő tárgyak kísérletező szemlélettel értelmezik újra a technika hagyományos mintáinak kereteit.
Zsigó András kerámiaművész
Zsigó András nagy méretű kerámiaplasztikák létrehozására irányuló programja a kerámia szobrászati lehetőségeit vizsgálja. A fatüzelésű és gázégésű kemencék alkalmazása technológiai döntés, amely az alkotói folyamat szerves részét képezi. Az eltérő égetési módok magas tűzön, redukciós atmoszférában sajátos felületi jelenségeket, színhatásokat és anyagminőségeket eredményeznek, amelyek jelentősen befolyásolják a művek végső karakterét.
Zsigó András autonóm plasztikai médiumként kezeli a kerámiát. A nagy léptékű munkák létrehozása komoly technikai kihívást jelent: lehetőséget biztosít arra, hogy a kerámia kilépjen hagyományos funkcionális szerepköréből. A kerámiamunkák figurálisak, melyeket társadalmunk karakterei inspiráltak. Zsigó András számára fontos az installálhatóság, mind tartalmi, mind technikai szempontból. A szobrok kapcsolatban állnak egymással, együtt alkotják az egészet, ezáltal az iparművészet és a képzőművészet határán helyezkednek el.
„kézműves hagyomány és digitális technológia”
A 2026-os Kozma Lajos-ösztöndíj nyertes pályázatait áttekintve kirajzolódik a kortárs magyar iparművészet egyik legfontosabb tendenciája: a hagyomány és az innováció közötti párbeszéd. Az alkotók a kézműves hagyományok, az anyagismeret, a kulturális örökség és a magas szintű technikai tudás alkalmazása mellett a digitális technológiákat, a fenntartható gondolkodást és a kísérleti módszereket is beépítik alkotói folyamataikba.
A szakmai életpálya szempontjából a Kozma Lajos-ösztöndíj mérföldkőnek tekinthető: számos korábbi ösztöndíjas vált a magyar dizájn- és iparművészeti élet meghatározó szereplőjévé, oktatójává, kutatójává vagy nemzetközileg is elismert alkotójává.
Papp-Vid Dóra
öltözék- és textiltervező iparművész
Főcímkép:
Módra Bettina: Gravitáció (részlet); tűnemezelt gyapjú; XVIII. Nemzetközi Velencei-tavi Symposion; 2024 (Fotó: Módra Bettina)
