A Gödöllői Iparművészeti Műhely Szférák című kiállítása 2026. április 25. és július 25. között
A kiállításon négy karakteres alkotói világ elevenedik meg. Bódis Erzsébet, Katona Szabó Erzsébet, Remsey Flóra és Szuppán Irén műveiben a természeti és az épített környezet egyedi átiratai saját világokat teremtenek. A valóság mesebeli vagy költői hangvételű metamorfózisai az autonóm textilművészet vizuális nyelvén és technikai lehetőségein keresztül érvényesülnek. Bódis Erzsébet geometrikus rendbe álmodott, időtlen natúrát megjelenítő szőnyegeivel; Remsey Flóra meseszerű, formára szőtt kárpitjaival és hűvösen hullámzó fémstruktúráival; Katona Szabó Erzsébet puhán lélegző, architektonikus rendszerbe illesztett bőrkollázsaival; Szuppán Irén pedig felfelé törekvő, légiesen festői ikatszöveteivel teremtett saját műfajt a hazai autonóm textilművészetben. A tárlat elsősorban ezekre az alkotásaikra fókuszál, az életművek egymásra épülő szeleteit egy-egy meghatározó mű köré rendezve, kisebb műcsoportokon keresztül bemutatva. A Gödöllői Várkapitányi Lak ötszáz négyzetméteres épületének tizenegy termében, közel hatvan műalkotást szemlélve követhetjük nyomon életműveik alakulását.
A művészek élettörténetükön keresztül is kapcsolódnak egymáshoz: mindannyian a Gödöllői Iparművészeti Műhely (GIM) alapító tagjai és rendszeres kiállítói voltak. 1998-as megalakulása óta a GIM művészeti programjának egyik fő célkitűzése, hogy képviselje és népszerűsítse a hazai kortárs textilművészet törekvéseit, különösen azoknak az alkotóknak a munkásságát, akik a szecessziós gödöllői művésztelep szövőműhelyének tradícióit és szellemiségét folytatták alkotói gyakorlatukban. A textilművészet helyi hagyományainak a tovább éltetése, az elmúlt években lezárult életművek feldolgozása és bemutatása kiemelt feladatunk. Ebbe a koncepcióba illeszkedik a Szférák kiállítás, amely a négy művész különleges alkotói szférájába enged bepillantást. A tárlat a művészek életműveit külön egységekként kezeli, ugyanakkor lehetőséget teremt a műveik közötti vizuális és tartalmi kapcsolódások feltérképezésére is. A szakmai hagyományok ismerete és szeretete mellett a természeti inspiráció is összeköti a négy alkotót. Természeti formák és jelenségek egyedi megfogalmazási módjait és építészeti elemek szimbolikus vagy üzenetértékű motívumait láthatjuk műveikben.
A kétszintes épület egymásra felfűzött tereiben, a főtengelyek végpontjain a négy művész egy-egy kiemelt alkotása látható. Remsey Flóra és Bódis Erzsébet alkotói világát a színek ragyogására épülő kolorit és a hangsúlyosan illusztratív jelleg is összeköti. A földszinten Remsey Flóra Magtörténet – Kiteljesedés kárpitja és Bódis Erzsébet Évszakok faliszőnyege tartalmilag is kapcsolódik egymáshoz: a keletkezés, a növekedés és a fejlődés folyamatának fázisait, az emberi élet kibontakozását mutatják be. A Magtörténet – Kiteljesedés egy gobelinsorozat utolsó darabja, amelynek többi része – Alvó mag, Kezdet, Törzs – elveszett egy 1991-es spanyolországi csoportos kiállítás során. A műegyüttes formára szőtt darabjai a keletkezés szimbolikus fázisait jelenítik meg a növényvilágból merített metaforákkal. A Kiteljesedés az élet szellemi és művészi értelemben vett kibontakozására is utalhat.
A monumentális, 2,5 méter magas és 7 méter széles Évszakok faliszőnyegen egy stilizált női alak életkorszakai jelennek meg, az egyes évszakokra jellemző növényzet rétegein keresztül. Bódis Erzsébet minden szőnyegét maga szőtte, Évszakok faliszőnyegéhez külön szövőszéket készíttetett, és növényi fonalfestéssel is kísérletezett. Az 1960-as évek közepén készült alkotás művészi összegzésnek is tekinthető, a szimbolikus figurák mellett lepkék és sajátos égitestek, napmotívumok jelzik a négy évszakot. Remsey Flóra alkotása az életmű emblematikus motívumából, a magformából építkezik, amelynek különböző színű és mintázatú variánsai folyamként fonják körbe a fára emlékeztető formát.
A képzeletbeli tájak és kompozíciók magánmitológiává sűrűsödnek, a természet valós formái csupán a végtelen fantáziával megalkotott mesevilág kereteként szolgálnak. Ezzel szemben Bódis Erzsébet faliszőnyegeinek vizuális kiindulópontja a minket körülvevő természet, amelynek mezőit és virágait a székely szőttesek szerkezeti nyelvére írja át, hogy az átstrukturált formák a valóság megfigyelésén és lényegük megragadásán alapuljanak.
Bódis Erzsébet
Bódis Erzsébet (1923–2013) a kalotaszegi Zsobokon született. 1949 és 1957 között a Kolozsvári Magyar Művészeti Intézet (később Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola) textil szakján tanult. Gyermekkori találkozásai Kós Károllyal és Szentimrei Jenővel erőteljes hatást gyakoroltak rá. A népi kollégiumok mozgalmával kapcsolatba kerülve művészi ambícióit Kodály Zoltán gyűjtéseinek és népdalfeldolgozásainak szellemisége alapozta meg. Az 1940-es években Kalotaszegen, Székelyföldön és Csángóföldön végzett néprajzi gyűjtéseket, amely során jelentős népművészeti gyűjteményre tett szert. A diploma megszerzése után a Csíkszeredai Népművészeti Szövetkezet művészeti irányítója, majd a Népi Művészeti Iskola tanára volt Marosvásárhelyen, de pályája jelentős részében szabadfoglalkozású művészként dolgozott.
Vizuális nyelvezetét népművészeti önképzése mellett Ferenczy Noémivel való találkozása határozta meg. Aktív alkotói korszaka az 1950-es évektől az 1970-es évek végéig közel két évtizedet ölel fel. 1986-ban települt át Gödöllőre, a GIM alapító tagja és 2006-ig rendszeres kiállítója volt.
Faliszőnyegein Erdély mezőinek és virágainak esszenciálisan stilizált világát fedezhetjük fel. Geometrikus formarendszerre és dekoratív, homogén, sík színfelületekre átírt tájrészletek jelennek meg alkotásain. Ma is frissnek ható életművében a székely festékes szőnyegek motívumkincsére és szerkezetére épülő szőnyegei és akvarelltervei a természet – és annak részeként az ember – stilizált és örök érvényű szimbólumokra bontott világát tárják elénk. A geometrizált natúra mindvégig élő és friss marad munkáin: sajátos színvilág, a természetre is jellemző szabad és organikus komponálás és laza vonalvezetésű geometrikus formák jellemzik szőnyegeihez készített akvarellterveit, amelyeket plein-air készített.
Az akvarelltechnika által diktált könnyedséget ültette át szőnyegeibe, a tömött gyapjúszálak egymásra szőtt soraiban sikerült megőriznie a természetes fényekkel átitatott tájak hangulatát és az organikus látvány szabadságát. Ahogy a természetben sincs két ugyanolyan forma, úgy szőnyegein is változatos formavariánsait figyelhetjük meg ugyanannak a levélnek vagy virágnak. A Bauhaus és a konstruktivizmus képi világát idéző Kakasmandikó faliszőnyegén a természetből kiemelt virág új identitással bíró absztrakt formává lényegül át.
Remsey Flóra
Remsey Flóra (1950–2014) Gödöllőn született Remsey Iván és Remsey Sipos Ilma gyermekeként. Remsey Jenő unokájaként a szecessziós gödöllői művésztelep és szövőműhely szellemi és művészeti örökségét folytatta és éltette tovább. Festő szakon érettségizett a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban, majd 1975-ben szerzett diplomát a Magyar Iparművészeti Főiskolán gobelin- és szőnyegtervező szakon. Ezután az Iparművészeti Vállalat szövőüzemében és a Kispesti Textilgyárban tett szert nagyfokú szövéstechnológiai tapasztalatra, majd szabadfoglalkozású művészként dolgozott. Autonóm alkotói tevékenysége mellett textilrekonstrukciókat is készített, ő tervezte többek között a budapesti Károlyi-palota (Petőfi Irodalmi Múzeum) és a Gödöllői Királyi Kastély történeti enteriőrtextiljeit is. Jelentősen hozzájárult a Gödöllői Iparművészeti Műhely művészeti koncepciójának kialakításához, és az első években aktívan részt vett a műhely eseményeinek szervezésében. A GIM-ben magas színvonalon oktatta a kárpit- és szőnyegszövés technikáját 1998 és 2014 között.
Illusztratív kárpitjain a megszemélyesített természet ezer arcával találkozhatunk: bűvös tengerek, mesebeli lepkék és Az Ezeregyéjszaka meséit idéző kompozíciók fogadnak minket. A szecesszió stílusjegyeinek hatását is érezhetjük finom rajzolatú motívumainak burjánzásában és kompozícióinak részletgazdagságában. Remsey Flóra meseillusztrációkat is készített, kivételes rajztudásáról tanúskodnak kárpittervei is.
Édesapjának lepkegyűjteményéből is inspirálódott: Lepkés gobelinterveiben a pillangó a fejlődés és a kibontakozás személyes szimbólumaként is értelmezhető. A természet mikrokozmoszát megidéző, ismétlődő hullám-, spirál- és cseppformák mellett az életmű leghangsúlyosabb motívuma, a magforma a Bimbók és a Rejtett öböl kompozícióin ismétlődő alapegységként, egyfajta őssejtként jelenik meg, Valahonnan valahová III. művében azonban már felnagyított, önálló formaként válik főmotívummá.
Az 1990-es évek végén kezdte el alkalmazni szövéseiben a vékony fémdrótot, először gyapjú vetülékszállal együtt. Érdeklődése egyre inkább a fémszállal megvalósítható plasztikus struktúrák, a térbe lépés irányába mozdult, majd elhagyta a szövés technikáját és klasszikus alapanyagait.
A fémes anyagok fényes hatása, a különböző megvilágítások által keltett hangulatok is inspirálták. A mesebeli tájakat és növényeket természeti jelenségek elvontabb témái váltják fel fémplasztikáiban, amelyeknek monokróm plaszticitásában ugyanaz a részletgazdag rajzosság jelenik meg, mint kárpitjain és gobelinterveiben. Utolsó munkáján, a 2014-ben készült Hullás fémplasztikán ékszerként ragyognak a cseppformák a sötét faháttéren.
A kiállítás emeleti termeiben természeti jelenségekhez köthető hangulatokat és személyes élményeket idéznek meg Katona Szabó Erzsébet és Szuppán Irén festői hatású alkotásai, amelyek különleges párbeszédbe lépnek a barokk stílusú épület freskórészleteivel. Katona Szabó Erzsébet Vágy című bőrkollázsa Szuppán Irén Kint és bent ikatszövetével rezonál a terek látványán keresztül. A művek a gödöllői kastély jellegzetes ablakait idézik meg. A Kint és bent a Kastélyrezonancia (2000), a Vágy pedig az Élmény és eszmény (2001) kiállításon volt látható a Gödöllői Királyi Kastélyban. Katona Szabó Erzsébet áttört bőrkollázsán az építészeti motívumot növényi indák hálózzák be az égbolt csillagai és csillagképei alatt. A mű címe a művészi és egyéni szabadság iránti vágyakozásra utalhat az építészeti motívumon keresztül megjelenítve. Szuppán Irén művén a gödöllői kastély dísztermének hosszúkás tükre és két ablaka letisztult kompozícióban köszön vissza, a vertikális tagolásban megjelenő, lágyan hullámzó, festői motívumok pedig a kinti égboltot tükrözik.
Katona Szabó Erzsébet
Katona Szabó Erzsébet (1952–2024) Kolozsváron született Bódis Erzsébet textilművész és Katona Szabó István író gyermekeként. 1975-ben a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán diplomázott gobelin szakon. A főiskola elvégzése után a marosvásárhelyi Bőr- és Kesztyűgyár tervezőjeként ismerte meg a velúrbőrt, amely később meghatározta alkotói pályáját. 1977 és 1982 között a Marosvásárhelyi Állami Bábszínház díszlet- és jelmeztervezője volt. 1983-ban települt Gödöllőre, ahol a Várkapitányi Lakban lévő műtermében dolgozott közel tíz éven át. Ezekben az években főleg kárpittervezéssel és egyedi ruhatervezéssel foglalkozott, és itt készültek első autonóm bőrkollázsai is.
Bőrhulladékokból készített öltözékeivel, majd autonóm bőrképeivel és természetművészeti alkotásaival saját műfajt teremtett. A 2000-es években készültek a Shakespeare-szonettek ihlette papírkollázsai. Művészeti tevékenysége mellett kiemelkedő művészetszervezői, kurátori munkássága is, többek között a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége textil szakosztályának vezetőjeként. A Gödöllői Iparművészeti Műhely koncepciójának megalkotója, művészeti vezetője és ügyvezetője volt 1998 és 2018 között. Olyan jelentős művészeti események fűződnek a nevéhez, mint az Élmény és Eszmény kiállítás a Gödöllői Királyi Kastélyban (2001), a Horror vacui tárlat az Iparművészeti Múzeumban (2006) és a Kert-kiállítássorozat.
Bőrkollázsai a természet sokszínű atmoszféráját a művész személyes élményein keresztül idézik meg. A tengerparton vagy a kertben átélt pillanatok, vágyott vagy elképzelt történetek és találkozások vizuális lenyomatait láthatjuk munkáiban. A sejtelmes címek – Tengerszív; Levél a tengerről; A kert, ahol nem találkoztunk… – költői dimenzióba emelik a tájrészleteket. A saját érzésekkel és asszociációkkal átitatott táj absztrakt formában, lélegző színárnyalatok és geometrikus elemek ritmikus komponálásával kel életre. A tenger motívumára épülő bőrkollázsain a színek mélységeivel és a téglalapelemek elcsúsztatásával érzékelteti a vízfelületek mozgását és a tengerparti táj sokszínűségét.
Életművében meghatározó téma a kert, amelyhez az inspirációt a művész által létrehozott és gondozott kertek is szolgáltatták. Kert esőben című művén részletgazdag grafikai rajzolatokat hoz létre kivágással a bőr felületén. Az áttört felületek transzparenciáját kihasználva rétegzéssel születtek meg dobozmunkái. Műveinek egy külön csoportját képezik a térbeli hatásokat keltő, konstruktivista jellegű bőrkollázsok. Metropolis alkotásán a bőrdarabok téglák halmazaként épülnek egymásra, miközben a látvány egy sivatagi városra emlékeztet.
Szuppán Irén
Szuppán Irén (1927–2016) Hosszúhetényben született, 1952-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola nyomott- és festett textiltervező szakján. Pályája elején a batikolás, a szálhúzás, valamint a hímzés és a hurkolás technikáinak különböző variációit alkalmazta műveiben. Ekkoriban főleg megrendelésekre készített alkalmazott jellegű textilmunkákat készített. A textil- és fonalfestés és a természetes anyagok – pamut, len, juta – használata végigkísérte pályáját. Az 1970-es években talált rá az ikatszövés technikájára, amely a következő öt évtizedben meghatározta életművét, és amelyet sokáig egyedül művelt Magyarországon. A korábban Dunakeszin élő és ott alkotó művész a GIM kiállításainak rendszeres résztvevője volt. Pályája első felében művészetszervezőként is tevékenykedett, segítette a textil szakma intézményeinek megalakulását, és szerepe volt a textiles megújulási törekvések fórumának létrehozásában is, az 1970-ben először megrendezett szombathelyi Fal- és Tértextil Biennáléval.
Fények és árnyékok játékára épülő éteri szövetein architektonikus rendszerbe illesztett festői alkonyok és hullámok elevenednek meg. Mintha a természeti jelenségeket megidéző színtónusok finomra hangolt ritmusával az elillanó idő egy-egy pillanatát rögzítené: párás, áttetsző üvegen keresztül szemlélhetjük a jég olvadását és a tünékeny felhők játékát. Az impresszionista hatások megjelenítésére alkalmas láncfestéses ikat technikát egyéni módon alkalmazta. A Kelet-Ázsiából származó technika hagyományos eljárásához képest nem a felvetés előtt álló fonalmotringokat festette meg, hanem a már szövőszékre felvetett, kifeszített állapotban lévő láncfonalakra vitte fel a színeket. Így organikusan és szabadon tudta alakítani az előre megtervezett kompozíció részleteit.
Munkái a nyers juta vagy lenfonal beszövése után nyerték el végleges, laza, akvarelles hatásukat. Az egymásba folyó színek és árnyalatok zenei akkordokként jelennek meg kompozícióin, amelyeknek a függőleges sávok ellentétes irányú színáramlatai mozgást és enyhe térbeli hatást kölcsönöznek. Vertikális rendszerbe foglalt, légies hatású ikatszöveteiben a festőiség és a szövés strukturált rendszerének harmonikus egysége valósul meg.
A kiállítás társkurátora Szabó Emma Zsófia művészettörténész volt.
Hidasi Zsófia
textilművész, kurátor
Főcímkép:
Remsey Flóra: Magtörténet – Kiteljesedés; falikárpit; kárpitszövés és egyéni technika; 105×201 cm; 1990; Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ – Iparművészeti Múzeum tulajdona, Ltsz.: 95.78.1 (Fotó: Kolozs Ágnes)
