A Magyar Iparművészet (MI) folyóirat útjára indítja a MI újság Szabadegyetem első kurzusát a lap hasábjain és az online térben. Az ismeretterjesztő előadás-sorozat 12 tananyaga két éven keresztül egy téma köré épül, amelyet rendszeresen megjelenő cikkek formájában követhet nyomon az olvasó. A tanegység címe: NEMEZ – A világteremtő kelme. Az alábbiakban közreadjuk a kurzushoz kapcsolódó sillabuszt, amely az előttünk álló két évfolyam tematikáját határozza meg.
A nemez talán a világ legkevésbé ismert kelméje, miközben a legősibb anyagok egyikéről van szó. Az állati szőröket összekuszálva azok egymásba kapaszkodnak, egy erős, tartós, jó szigetelőanyag jön létre. A nemez készítéséhez nincs szükség az elemi szálak összesodrására, fonására, a fonalak rendezésére, mint a szövés vagy a kötés esetében.
A kelmekészítés különböző módjai a teremtés különféle lehetőségeit modellezik. A szálak vízszintes és függőleges rendezésével járó szövés – melyet a céhek létrejötte előtt hagyományosan a lányok és az asszonyok végeztek – a szülés analógiája. A régi magyar nyelvben – ahogyan ezt a moldvai csángók megőrizték – a két szó hasonlóan is hangzott: sző és szű. Erre a párhuzamra utal a szövés egyik fontos eszköze – mellyel a vetülékszálat vetik be a kifeszített láncfonalak közé – a csónak alakú vetélő.
A nemez készítése a férfias teremtésre utal a nemez-nemz párhuzammal. Az előállítása közben végzett ritmikus nyomás a török nyelvekben hasonló jelentéssel ismert basz, baszmak a magyar nyelvekben a nemzés közönséges kifejezőjévé vált.
Nemszőtt kelméről beszélünk tehát, és nem véletlenül nem használjuk a textil elnevezést, hiszen ez az anyag nem soronként épül fel (vö. textil – text, szövet – szöveg), hanem teljes felületén, az egész összefüggéseit egyszerre látva teremtődik.
Sorozatunkban sorra vesszük a nemeztárgyak típusait a sok ezer éves gyökerekből kiindulva a napjainkban is élő természetes hagyományozódáson át az ezekből kivirágzó, mai iparművészeti alkotásokig.
1. NEMEZ – Ami megváltoztatta a világot
A nemez és a hordozható nemezsátor feltalálása 6-7000 évvel ezelőtt forradalmi változásokat eredményezett, létrejött a nagyállattartó vándorló életmód, megszülettek az eurázsiai nagy nomád birodalmak. Ezek öröksége ma is tovább él. Az egyes népek nemezkészítő hagyományai egymástól kisebb-nagyobb mértékben eltérnek, a különbségek tükrözik az életforma és a hit eltéréseit, változásait is. Ez meghatározza azt is, hogyan készítik, hogyan használják a nemezt, és hogyan vélekednek róla. Ez a hagyomány időről időre változik, sőt a változás folyamata felgyorsulni látszik, ahogyan a világ egyre kisebb lesz a világhálónak és az utazási lehetőségek kiszélesedésének köszönhetően. Napjainkban az ókori nemezhagyományok ötvözése újabb módszerekkel és mintakinccsel egy megújuló nemezművészetet eredményezett.
A Kárpát-medence volt a legnyugatibb terület, a füves puszták legnyugatibb vége, ahol a nemezkészítés ősmesterség volt. Ám a letelepedett életmód kialakulásával a középkorban szinte elfelejtődött ez a tudás, míg a 20. század második felében a Nomád Nemzedék tagjai újra felfedezték, és elterjesztették tőlünk nyugatra is. Ma már a kortárs művészetben és a művészetoktatásban is fontos szerepet kap a nemezkészítés.
2. NEMEZ – A vándorok hajléka
A kerek nemezsátrat belső-ázsiai lovas pásztornépek – köztük a magyarok is – használták igen régóta. Ezt a lakhelyet az Eurázsia középtengelyében húzódó füves pusztaság természeti viszonyainak megfelelően a nagyállattartó lovas népek élettapasztalata formálta ki; igényeiknek megfelelően alakult. Amellett, hogy a kerek sátor egy nagyon célszerű, hordozható hajlék, a természet közelségében élő pásztornépek gondolkodását és hitvilágát is tükrözi. Működése jó példa az ősi naptisztelet kialakulására, és teljes egyensúlyt teremt a környezettel és az egész világmindenséggel. Egyszerre az állandó mozgás, az örök körforgás, a természeti ciklusok, a család egységének és a közösség működésének jelképe, mivel egy ember nem tudja elkészíteni és összeállítani, egy közösség összehangolt munkájára van szükség ehhez.
Elkészítése és működtetése kétirányú folyamatokat indít meg: a közösségek hajlékokat építenek, a hajlékok közösségeket.
3. NEMEZ – Fény írta jelek a kelméken
Életünknek a fény ad erőt, ahogy évezredek óta a nemezeknek is. A vándorló népek asszonyai a Napot teszik takaróikra, és a fény változása irányítja meséiket. A magyar hagyományban ez olyannyira fontos, hogy világ szavunk fényt is jelent, a természetben, a hajlékban és a bennünk megtestesülő fényt.
Megfigyelhetjük a hajlékba bejutó napfény sík- és térbeli nyomait, mellyel ősi jeleket fogalmaz formákká, és megvilágít a nemezeken megjelenő jelképeket, motívumokat. Akik nemezt készítenek, belegyúrják érzéseiket, reményeiket, a családjuk jövőbeli sorsát, az őseik tiszteletét, az általuk használt mintákon és színeken keresztül saját hitüket, a szépségről és a világ egyensúlyáról szóló elképzeléseiket. A nemeztakarókat évtizedekig használják, naponta ránéznek, és újabb és újabb gondolatok születnek általuk.
4. NEMEZ – Vándorok takarói
A nemeztakarók a legnagyobb és leggyakrabban készülő mintás nemeztárgyak, használatuk a sátorban lakáshoz kötődik, de a letelepedés után is ezek maradtak fenn legtovább, megtalálhatók még a városi lakásokban is. A vándorló pásztorok körében elsősorban saját szükségletre készültek nemeztakarók, ezeket leginkább a sátorban földre téve ülésre és alvásra használták, vagy a sátor oldalfalára akasztották. Használták felkötve bölcsőnek, leterítve asztal és ágy gyanánt, és a halottat is ebbe csavarták be, ez volt a koporsójuk is. A vándor népeknél az asszonyok munkája volt a nemezkészítés, és egy-egy törzs, család hagyományos mintakincsét örökítették nemzedékről nemzedékre. A letelepült népeknél műhelyrendszer alakult ki, itt a férfiak vették át a mesterséget, ám itt is megvolt az egy-egy településre, műhelyre jellemző mintakincs. A takarókat elsősorban mintakialakításuk módszere különbözteti meg egymástól. Ezek a módszerek sokszor egy néphez, törzshöz vagy területhez köthetők, máskor szélesebb körben elterjedtek.
5. NEMEZ – Rejtett tárgyak tárolói
A vándor népek sátrában kevés bútor van, így a táskák és más, kelméből készült zsákok mindig fontos szerepet játszottak a tárolásban és a szállításban. Ilyeneket készítettek már az ókori pásztortörzsek asszonyai is. Készültek nemeztáskák ruhatartónak, ollónak, tükörnek, sónak, csészéknek, tálaknak és még puskának is. A menyasszonyi táska különösen fontos volt az esküvői szertartáson, amikor a menyasszony elhagyta a szülei sátrát, ebben vitte az otthon sütött kenyeret a házasságába. A táskát később kenyér vagy tányérok tárolására használták a sátorban. Ezek a zsákok selyem-, pamuthímzéssel, szövet- vagy bársonyrátéttel díszítettek, és gyapjú- vagy pamutfonalból készített bojtok lógtak róla. A sátorrácsra voltak felakasztva, vagy az ágyneműre tették. A nemez legújabb kori újrafelfedezése után a mai alkotók is szívesen készítenek különböző táskákat, tárolókat, hiszen ezek a tárgyak mai életünkben is fontos szerepet kaphatnak.
6. NEMEZ – A gondolatokat növesztő fejfedők
Az ókorból ránk maradt nemezsüvegek mindegyike rangjelző is volt, jelképesen viselője gondolatait vetítették ki a rárakott motívumok, jelképek. A mezopotámiai ábrázolásokon a közemberek fején ritkán ábrázolnak fejfedőt, csak az uralkodókat, az ősöket, az isteneket illette meg. A magyar nemez fejfedő, a süveg már a honfoglalás előtt öltözetünkhöz tartozott, és később divatot is teremtett Európában, nemcsak a világiak, hanem egyházi vezetők is viselték.
Napjainkban a kalapok és süvegek reneszánszukat élik, a nemezkészítők a hagyományostól a különleges formájúakig készítenek mindennapi, ünnepi használatra is, de a színházi és a filmes produkciók is igénylik a korhű fejfedőket.
7. NEMEZ – Lábbelik úttalan utakra
Ha a lábfejünkre gyapjút tekerünk, és azt valamivel rögzítjük, járás közben a mozgatástól, a nyomástól és a nedvességtől nemezzé áll össze. Így készülhettek az első nemezharisnyák és -csizmák, és hasonló történetet mutat be a nemez kialakulásának Szent Kelemenhez kötődő legendája is.
A szőrcsizma az 1950-es évekig Magyarországon is ismert volt botos néven, elsősorban a kalaposmesterek készítették e kedvelt téli viseletet. A skandináv országokban a nemezharisnyák mellett általános volt a nemezcipő is, amelyet ugyanúgy szabtak-varrtak, mint a bőrcipőt.
Napjainkban is több nemezcsizma-készítő műhely működik Észak-Európában. Ma leginkább a hagyományos csizmaformák modern változatait készítik a magyar alkotókhoz hasonlóan.
8. NEMEZ – Viselkedést meghatározó viseletek
A legkorábbi nemezből készült ruhadarabokat a Tarim-medencei múmiákról ismerjük, majd később valamennyi ókori pásztornép viseletében kimutathatók. Hasonlókat találunk a perszepoliszi domborműveken és a paziriki sírokban is.
A nemez nemcsak jó szigetelőképessége miatt alkalmas felsőruházat készítésére, de megfelelő vastagságban és keményre gyúrva elég merev, és ellenáll a külső fizikai behatásoknak is. Az ókorból több leírásból tudjuk, hogy a katonák nemezpáncélja megtörte a lándzsák és a nyílvesszők ütéseit. A nemezből készült, köpenyszerű ruhadarab a Kaukázusban és a Közel-Keleten az ókor óta folyamatosan kimutatható.
Napjainkban is népszerűek a nemezből készült egyedi ruhadarabok, különlegességük, hogy gyakran szabás és varrás nélkül, a testre formázva is elkészíthetők.
9. NEMEZ – Színház, maszkok, jelmezek, bábok
Ősi amulett a nemezmaszk is, amely jelképezheti egy isten vagy valamely ős arcát, esetleg állatősre utal. A maszkokat nagyobb ünnepeken, többnapos lakodalmak maskarás játékai alkalmával használják, de korábban a közösség vezetői bizonyos szertartásokon az ősök nevében beszéltek az ősök képét ábrázoló maszkokat magukra véve, így ők valódi képviselők voltak.
Ez a sokoldalú kelme új lehetőségeket teremt a színház világában való elmélyülésre is, több magyar társulat használja a nemezt nemcsak kellékként, de jelmezként, bábként, díszletként is. Az élőszavas mesemondás újjászületésével megteremtődtek a mesealkalmak befogadó helyszínei. Erre a célra igen alkalmas a kerek nemezsátor, melynek belsejében mesélő nemeztakarók kapnak helyet.
10. NEMEZ – Bútorok a belső világba
A nemezsátor belső terének felosztása megegyezik a használóik körében. Hagyományosan a család legidősebb tagjai vagy a vendégek ülnek az ajtóval szemben, itt van a család értékeit tartó láda is, és fölötte a házi istenek oltára. A sátor jobb oldala a férfiak területe, ahol a nyerget és a vadászeszközöket tartják. A bal oldalon, a nők és a gyermekek oldalán tartják a főzéshez, szövéshez és nemezkészítéshez szükséges eszközöket és alapanyagokat, a rácsfal mellett az ágyat, a díszes ládákat, zsákokat. A vándorló népek törekedtek arra, hogy a lehető legkevesebb bútort vigyék magukkal, és ha lehet, ezek könnyűek legyenek. Így a sátorban a nemeztakarók ágyként és asztalként is szolgáltak, de még bölcsőt is kötöznek belőlük, amikor szükséges.
Mai életterünkben is helyet kért magának a nemez, készülnek belőle párnák, függönyök, bútorkárpitok, paravánok, lámpák, tértextilek is.
11. NEMEZ – Játszani is engedd!
A legkorábbi nemezfigurák szertartási kellékek lehettek, istenek, bálványok megjelenítői és rontástól, veszélytől, támadástól védő állatalakok. Isten- és istenanya-ábrázolások nem csak a nemeztakarók hímzett vagy belenemezelt mintáin jelennek meg, nem olyan régen még a nemezsátrak legfontosabb helyén, az ajtóval szemközt nemezisteneket és -bálványokat akasztottak a sátor rácsára. Ezek a szentnek tekintett figurák védték a hajlék lakóit, vigyázták a család tagjait a rontással szemben. Napjainkra ezek a nemezbálványok többnyire gyermekjátékokká szelídültek, bár sokszor nem lehet egyértelmű határvonalat húzni, hiszen a gyermekek ágya fölé rontáselhárító céllal ma is nemezfigurákat akasztanak, ezekkel aztán néha játszik is a gyermek. Szép példa ez a hiedelemvilág folytonosságára. A falusi gyermekek meg az elhullajtott és kikefélt állati szőrökből szőrlabdát gyúrtak maguknak, arra is volt példa, hogy megerősítették, díszítették, különböző ügyességi játékokra használták ezeket.
A nemezkészítés 20. századi újjászületésében sok pedagógus is szerepet kapott, így a nemezjátékok hamar népszerűek lettek a gyerekek körében. Maga az anyag kiválóan alkalmas ügyességi és társasjátékok készítésére, a különböző felületképzési lehetőségek pedig alkalmat adnak a tapintható játékok megteremtésére.
12. NEMEZ – Alkotások rontás ellen
A közép-ázsiai pásztornépek körében az egyik legmakacsabb hiedelem a szemmel verés, melynek okát az irigységben látják. A gonosz tekintetek és a rontás ellen a leghatékonyabb védekezésnek a dogatcsert tartják, ami háromszög alakú nemezből készül, és a sátorajtó fölé vagy a házban akasztják fel. Ennek nemcsak a színe, a mintája és a csüngői, de az alapanyaga is lehet oltalmazó erejű, hiszen több közép-ázsiai népnél a gyapjút az ég ajándékának tartják, amely legyőzi a rontó erőket.
Az ősi ékszerekhez hasonlóan a mai nemez ékszerek is díszítő szerepük mellett hordoznak gyógyító erőt is, és részben megtartották védő szerepüket. A mai alkotók is szívesen nyúlnak ehhez a hagyományhoz, a test mellett a ház dísze és óvó-védő talizmánja is lehet a nemez, melyet a bejárat fölé akasztanak, de készülnek küszöbőrzők is.
Vetró Mihály
népművész
Egy válasz
Érdeklődve olvastam Vetró Mihály téridőbeli visszatekintését. Jó tudni, az anyag, a műfaj már rég nem csak a népi, hanem az urbánus iparművészetnek is szerves része. Manapság épp a reneszánszát éli. Az anyag egyik legavatottabb, nemzetközileg elismert kuatója, alkalmazója Pócs Judit iparművész. Talán érdemes lenne a máról is tudósítani…
https://www.facebook.com/pocsjuditstudio