Csekovszky-díjasok kiállítása a B32 Trezor Galériájában 2026. március 12. és 31. között

A Csekovszky-díj

Csekovszky Árpád (1931–1997) halála után a művész családja és Rákosmente Önkormányzata megalapította a Csekovszky Árpád Művészeti Közalapítványt. Az alapítvány célja a tárgyi hagyaték gondozása, valamint az alkotói életmű értékeinek megóvása és folyamatos jelenlétének biztosítása a művészeti életben.

Immár huszonkilenc éve sikerül ezt a küldetést teljesíteni színes programok szervezésével, jelentős kiállítások, tematikus konferenciák és szimpóziumok megrendezésével. Ezek az alapítvány elnöke, Csekovszky Árpádné vezetésével, a kuratóriumi tagok áldozatos segítségével és Rákosmente mindenkori vezetőinek támogatásával valósulhatnak meg. Ahhoz, hogy a nemzetközileg elismert keramikus szobrászművész életműve ne merüljön a feledés homályába, hozzájárul volt tanítványainak aktivitása is, hiszen a mester negyven éven át oktatott az Iparművészeti Főiskola kerámia szakán.

2024 szeptemberében a Csekovszky Árpád Művészeti Közalapítvány elhatározta, hogy megalapítja a Csekovszky-díjat, ezzel is ápolva a mester emlékét.
A díjat olyan keramikusművész kaphatja, aki a magas színvonalú alkotómunka mellett elhivatott művészetpedagógiai munkát is végez. A díjazott kiválasztását nem az alkotói karaktere, a választott műfaj vagy stílus határozza meg, hanem a szakmai és művészeti értékei; fontos szempont továbbá, hogy a kitüntetett hivatásának tekintse a fiatalok színvonalas oktatását, valamint alkotói habitusuk és emberségük szilárd értékrendjének kialakítását.
A díjazott személyére a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének elnöksége, a Magyar Keramikus Társaság tagjai, a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió, a MOME keramikus tanárai és a Wartha Vince Kerámiaművészeti Alapítvány kuratóriuma nyújt be javaslatot. A döntést hozó grémium pedig ezen intézmények egy-egy képviselőjéből, egy művészettörténészből és az alapítvány elnökéből áll.

A jelöltek magas száma meglepetést okozott a kuratóriumnak, így hosszas vita eredményeként született meg a döntés: első alkalommal rögtön két alkotót is díjaztak. Szalai László Csekovszky-tanítvány volt a főiskolán, Haber Szilvia pedig Szalai tanítványa volt a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában. A két díjazott alkotóként és tanárként egyaránt a szakmai hagyományok folytatását és megújulását képviseli. A Csekovszky Alapítvány első ízben a kiállítás ünnepélyes megnyitóján adta át az elismeréseket.

Amikor a látogató a lépcsőkön leérve belép a kiállítótérbe, egy letisztult, egyszerű helyiségben találja magát, amelyet egy oszlopsor választ ketté. A keskeny, hosszhajóra emlékeztető térben haladva végül mintha egy altemplom apszisába érne. A művészek maguk rendezték be a kiállítóteret. Haber Szilvia apró tárgyai nemes finomságukkal, sejtelmes jelentésükkel mintegy kegytárgyakként vezetnek el a monumentális Szalai László-szoborkompozíciókhoz. Bár a két művész alkotásai elkülönülnek egymástól, a két világ mégis organikusan összekapcsolódik.

Haber Szilvia

Ferenczy Noémi-díjas kerámia- és porcelánipari formatervező iparművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Gyakorlóiskolája, a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium művésztanára
1991-ben érettségizett a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában, Szalai László keramikusművész tanítványaként. 1995-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskolán, majd 1997-ben mesterfokozatú kézműves tervezővé vált az intézmény Mesterképző Intézetében. Ekkor már elsősorban terrazzo díszburkolatok tervezésével és kivitelezésével foglalkozott. Mivel 2003-tól a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium művésztanára lett, pedagógusként is tovább képezte magát: 2013-ban szerezte meg képzőművésztanári diplomáját, majd 2015-ben gyakorlatvezető mentortanári képesítést szerzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen.

Kiállított művei főként betonból és műkőből készültek, mivel alkotói gondolkodásában a szilikátok tágabb világa régóta jelen van. Az utóbbi évtizedben már beton- és műkőplasztikákat alkot, kilépve a sík burkolatok világából. A természetben is megtalálható fraktálminták és a növekedési struktúrák érdeklik, ezek belső rendjét keresi és fogalmazza újra kortárs formanyelven.

„A digitális tervezést a formák mélyebb megértésére használom, a parametrikus modellezés és a 3D nyomtatás pedig nem csupán eszköz számomra, hanem olyan alkotói módszer, amely lehetővé teszi komplex organikus rendszerek tudatos alakítását. Munkáimban a technológiai gondolkodás és a hagyományos anyaghasználat egymást erősítve, szerves egységben van jelen.”

Bár a tervezési és kivitelezési eljárás kissé steril hatást kelthetne, az alkotások mégsem ezt közvetítik. Inkább hatnak különös teremtményeknek, amelyekben megmerevedett vagy éppen kihűlt az élet. Az organikus formák titkos belső világukkal gyönyörködtetik a szemlélőt. A Szakrális geometria című alkotás egy ősi szimbólum formájára épül: a hatágú csillagéra.

A 3D nyomtatással készült zsalukba öntött betonfelületek a helyenkénti csiszolás révén megmutatják a műkő sajátosan szép belső anyagszerkezetét.
A Kisképzős szuvenír című sorozatban egy közel kétszáz éves porcelántechnika éled újjá a 3D nyomtatás alkalmazásával. Az áttetsző porcelán falvastagságának módosításával részletgazdag, fotórealisztikus hatású ábrázolás hozható létre. Ez az úgynevezett litofán technika. Régen finom ecsettel alakították ki a rétegeket; ezzel szemben Haber Szilvia 3D nyomtatással készített lámpatesteket finom porcelánból.

A Kisképző épületének külső-belső részleteit fedezhetjük fel rajtuk, és a képek úgy simulnak a forgástestekre, mintha egy objektívvel vetítenék rájuk azokat.
Aki ebben a patinás, neves intézményben kezdte a művészi pályára való felkészülést, elérzékenyül ettől a tárgyegyüttestől. Egy szakmai hozzáértő szemével megrendítő látni, mennyi türelmes tanulás, kísérletezés és munka összegeződik Haber Szilvia műalkotásaiban.

Szalai László

Ferenczy Noémi-díjas kerámiatervező iparművész
A szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola kerámia szakán végzett, ahol ezt követően két évig szakoktatóként dolgozott. Az Iparművészeti Főiskolán Gorka Géza-díjat kapott a diplomamunkájára 1977-ben. 1977 és 1979 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanított, majd 1979-től 1986-ig a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió műhelyfőnöke volt. 1986-tól nyugdíjazásáig művésztanár és szakosztályvezető volt a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium kerámia szakán.

Szakmai tudását nagyban gazdagították a Kerámia Stúdióban töltött évek, ahol széles körű lehetőséget kapott a kísérletezésre, és betekintést nyerhetett külföldi kollégáinak szakmai tapasztalataiba. Használati- és dísztárgyai egyedi, elegáns esztétikát képviselnek, amelyekhez magastüzű kerámiaanyagokat használ. A természeti jelenségek inspirálják, de autonóm alkotásai elvont formavilágúak. Korábban növényi termések és gyümölcsök ihlették vázaformáit és kisplasztikáit, később azonban a gipsz anyagában tapasztalt törések esztétikája felé fordult. Számos kísérletezés után alakult ki sajátos világa, amely filozófiai magasságba emelte az ép és törött felületek között jelentkező formai feszültség jelenségét. Monumentális hatású öntött porcelán- és kordieritszobrai a hegyes tájat idézik; ő alföldiként ugyanis sajátos jelentést tulajdonít a sziklás hegyeknek.
A terem végében kiállított magas plasztikái szinte kinyilatkoztatásnak hatottak; kontrasztos szépségük elemi erejű. A terra sigillata-felületeket olajredukciós égetéssel színezte sötétszürkére és feketére, amelyek a kiterjedt síkon mégis rendkívül színgazdagnak tűnnek. Ráadásul szivárványszínű pászták is láthatók a szobrok felületén, ami az északi fényre emlékeztetheti a szemlélőt.

A törött felületek elegánsan egyszerű síkformákon jelennek meg, sejtelmes feszültséget keltve a befogadóban. Talán pont ez az „érthetetlenség” a mű mondanivalója? A természet ollója című szobra ezt a feltételezést erősíti. Másik kompozíciójában a monumentális hatású fekete hegytömbök között egy rés húzódik; nagyon keskeny, de szabályosan párhuzamos csík, amelyen átlátunk. Ez a forma a nézőnek szabad asszociációs lehetőséget biztosít. A hegyek felső része sziklás, szándékoltan roncsolt. A Hatalom I–II. című szobor egy hófehér és egy koromfekete, szembetűnően hasonló formájú tömbből áll. Kinek, kiknek a hatalmáról szól? A művész értelmezésében a formák a létezés kétpólusú mivoltát tükrözik; azt a világot, amelyben az ellentétes erők szüntelen viaskodása teremti meg a valóságot.

Szalai munkái között eltérő karakterű plasztikák is szerepeltek. A vízszintesen elhelyezett alkotások alja valószínűtlenül keskeny, ami különleges esztétikumot kölcsönöz a műveknek; hatásuk olyan, mintha egy fuvallattól is felemelkedhetnének. A többféle kerámiaanyag törmelékéből alkotott mintázatban mozaikszerű foltok és vonalak rajzolódnak ki. A plasztikák homorú felületét tanulmányozva a sejtelmes kompozíciók különböző hangulatokat hívnak elő. A falakon függőlegesen elhelyezett, kerek, lencse formájú alkotások szintén rejtélyes szépségükkel vonzzák a tekintetet, mint például a Jégvilág I–II. című művek.

Szalai László a manuális alkotás intuitív mestere, aki kivételesen széles anyag- és technológiai ismeretekkel, valamint kivételesen fejlett szép-érzékkel rendelkezik. A kortárs magyar kerámiaművészet élvonalához tartozik. Csenkey Éva művészettörténész szerint egyik meghatározó tagja annak a generációnak, amely megteremtette a magyar kerámiaművészet fénykorát a hetvenes-nyolcvanas években.
Haber Szilvia és Szalai László alkotói világának különös elvontságára jól ráérzett Kollányi Julianna grafikus, aki a plakátot és a szórólapot tervezte a kiállításhoz. Két bolygót ábrázolt az űrben, amelyek egymás mellett haladva ellenpontozzák a sötétséget. Ezek a bolygók pedig maguk a műalkotások.

A cikk szerzője a Csekovszky Árpád Művészeti Közalapítvány kuratóriumi tagja.

Albrecht Júlia
képzőművész

Főcímkép:
Szalai László: Lencse; kordierit, porcelán; kordierit öntőmassza porcelán töredékekkel, folyami és gyári homokkal; Ø: 62 cm; 2009 (Fotó: Szalai László)

Fotók:

1. Haber Szilvia: Metamorphosis No. 1. és No. 2.; beton; 3D nyomtatott zsaluba öntött; 12×12×12 cm, 18×18×16 cm; 2017, 2020 (Fotó: Haber Szilvia)
2. Haber Szilvia: (bal) Csillagmécses; porcelán 1320 °C-on égetve; 3D nyomtatott forma alkalmazásával készített; 15×15×12 cm; 2016; (jobb) Entrópia; beton; hajtogatott fóliába öntött; 17×17×17 cm; 2008 (Fotó: Haber Szilvia)
3. Haber Szilvia: Digitális kövületek; színezett kerámia 1260 °C-on égetve; beton, műkő; 3D nyomtatott forma alkalmazásával készített, csiszolt felület; 17×17×15 cm, 22×22×16 cm; 2018 (Fotó: Haber Szilvia)
4. Haber Szilvia: Az agyag kolostora; kerámia és porcelán fatüzes égetéssel 1300 °C-on égetve; 3D nyomtatott forma alkalmazásával készített, épített, fotómontázs felület; kb. 40×40×30 cm; 2021 (Fotó: Haber Szilvia)
5. Haber Szilvia: Párizsi emlékek – szobaékszer; biszkvit porcelán 1260 °C-on égetve; 3D nyomtatott forma alkalmazásával készített, fotómontázs felület; 17×17×15 cm; 2019 (Fotó: Haber Szilvia)
6. Haber Szilvia: Origami készlet; mázas porcelán 1260 °C-on égetve; hajtogatott forma felhasználásával készített; (2x) 26×18×18 cm, (6x) 10×10×9 cm; 2006 (Fotó: Haber Szilvia)
7. Haber Szilvia: „Az én Kisképzőm”; papír; gömbkamerával készített cianotípia; 30×20 cm; 2022 (Fotó: Haber Szilvia)
8. Haber Szilvia: „Hullámpák”; litofán biszkvit porcelán 1320 °C-on égetve; hajtogatott forma felhasználásával készített; (4x) 15×15×40 cm; 2004 (Fotó: Haber Szilvia)
9. Szalai László: Omlás I–II–III.; porcelán bentonittal; 48×27×63 cm; 1988 (Fotó: Haber Szilvia)
10. Szalai László: (bal) Obeliszk; kordierit, terra sigillata; olajredukció; 102×38×7 cm; 1996; (középső) Fájdalom; kordierit, terra sigillata; olajredukció; 102×38×7 cm; 1996; (jobb) Derengés II.; öntött porcelán, kordierit, terra sigillata; olajredukció; 85×75×8 cm; 2021 (Fotó: Haber Szilvia)
11. Szalai László: Hatalom I.; öntött porcelán; olajredukció; 49×27×8 cm; 2001 (Fotó: Szalai László)
12. Szalai László: A természet ollója; kordierit öntőmassza, terra sigillata; olajredukció, első égetés: 1350 °C, második égetés: 1100 °C; (2x) 71×24×8 cm; 2025 (Fotó: Haber Szilvia)
13. Szalai László: Derengés II.; öntött porcelán, terra sigillata, kordierit; olajredukció; 85×75×8 cm; 2021 (Fotó: Haber Szilvia)