Áramlás és lélekhajók

Köblitz Birgit - A felfedező; casting üveg, rogyasztott üvegcső szegmens;

Közel három évtizede követem pályafutásodat. Távolról érkeztél, de mára ízig-vérig dunakanyari alkotóvá váltál, aki szenvedélyesen járja a világot. Ez a hármas meghatározottság – az elindulás, a megérkezés és az úton lévők kíváncsisága – vizuális világod alapköveit jelenti. Hogyan formálták a kezdetek ezt a sajátos művészi karaktert?

Valóban, dunakanyari embernek tartom magam, és bár sok időt töltünk külföldön, a hazatérés biztonsága nélkülözhetetlen az alkotáshoz. Lipcsében nőttem fel, az egyetemi éveket Halléban töltöttem, majd egy zebegényi nyári szabadiskola sorsfordító élménye hozott Magyarországra. Magyar férjemmel itt alapítottunk családot és rendeztem be a saját üvegműhelyemet. Ezek a mérföldkövek szoros érzelmi hálót fonnak körém. Eredetileg grafikusnak készültem, de a gimnázium után végül az üveg mellett köteleződtem el. A hallei Képző- és Iparművészeti Egyetemen, a Burg Giebichensteinen tanultam üvegtervezést. Meghatározó időszak volt számomra: az építészet iránti vonzalmam és a színes üvegablakok modern kifejezési formái itt értek össze bennem.

Tengeri…; relief; rogyasztott, színezett üveg, homokfúvott üvegcső; 125×92×20 cm; 2023 (Fotó: M. Fodor Éva)

Az első pillanattól kezdve alapvetés volt számomra, hogy ne csak tervezője, hanem kivitelezője is legyek a munkáimnak. Akkoriban ez újszerű megközelítésnek számított, hiszen korábban az üvegablak-tervezés inkább a festők privilégiuma volt, a hallei iskola azonban egy anyaghasználaton alapuló, technológiacentrikus szemléletet adott, amely az anyag belső logikájából indult ki.

Triptichon 2020; relief; rogyasztott, színezett, festett üveg; 130×110×2 cm; 2021 (Fotó: Dimény Luca)

Amikor Magyarországra kerültem, ez a felkészültség segített a beilleszkedésben: a szakmai közösség és az intézmények azonnal befogadtak. Első komoly megbízásomat – a belgrádi magyar nagykövetség üvegfelületeit – pályázaton nyertem el, majd a kiállítások és szimpóziumok révén szinte észrevétlenül olvadtam bele a magyar „üveges családba”.

A vízi elemek – a lebegés, a hajó, a hullámzás – visszatérő metaforáid. Ezzel párhuzamosan a kékek és sárgák komplementer kontrasztja szinte védjegyeddé vált. Mennyire tudatos ez a színhasználat, és mi táplálja a tengeri vagy éppen folyami motívumok iránti vonzalmadat?

A színhasználat nálam inkább ösztönös. A kék számomra a tisztaság kvintesszenciája; a kobaltkék üveg mélységének egyszerűen nem tudok ellenállni. Bár kísérleteztem meleg tónusokkal – mint például a Gül Baba türbéjének meleg tónusú ablakainál vagy a Schwarzlot-festéssel kombinált tárgyaimnál –, végül mindig visszatérek a kékhez és annak sárgával vagy zölddel alkotott párjaihoz. Ezek a színek tükrözik leginkább a belső karakteremet.

Donauschachtel; casting üveg; 12×42×21 cm; 2026 (Fotó: M. Fodor Éva)

Bár a Dunakanyarban élek, nem vagyok kajakos, de a víz közelsége és az úszás alapélményem. A csónak az elmúlt években vált meghatározó motívumommá: egy egyszerű, ikonikus forma, amelyre a hitvallásomat építem; funkcionális eszköz, amely elvisz A-ból B-be, de jelképpé is nemesedik, amikor a végtelen és bizonytalan vizeken hordozza reményeinket és vágyainkat. Az üveg transzparenciája és fényáteresztő képessége a legalkalmasabb médium arra, hogy ezt a reménykeltő fényt közvetítse – a remény színe pedig mi más lehetne, mint a kék?

Pályád rendkívül konzekvens, legyen szó monumentális építészeti megbízásról vagy autonóm üvegplasztikáról. Munkáid stílusa csalhatatlanul felismerhető. Úgy tűnik, alkotói személyiségedben az autonóm művész dominál a tervezővel szemben. Hogyan találtad meg az egyensúlyt a tárgy és a tér között?

Örülök, ha felismerhető a kézjegyem, bár be kell vallanom, hogy hosszú folyamat volt, amíg megtaláltam a belső egyensúlyt. A pályámat klasszikus építészeti üvegtervezéssel kezdtem; az ólombetétes technikával készült munkáim – például a Külügyminisztérium 55 m2-es üvegfelülete – fontos szakmai elismeréseket hoztak. Idővel azonban a tervezési fázis kötöttségei fojtogatni kezdték a spontaneitásomat.

Luba; casting üveg, hajlított; 35×29×19 cm; 2024 (Fotó: M. Fodor Éva)

Az üvegben rejlő technológiai lehetőségek és az alkotói nyugtalanságom a melegüveges technikák, különösen a fusing (összeolvasztás) felé terelt. Ez a váltás hozta meg számomra a szabadságot: ugyanolyan monumentális felületeket tudtam létrehozni – például a Holokauszt Emlékközpont vagy a gazdagréti templom esetében –, de közben megnyílt az út az autonóm tárgyalkotás felé is. Aztán a tárgyalkotás után ismét kísérteni kezdett az építészet. Tárgy, tér és installáció nálam ma már a körforgás részei.

Az üvegművészet fizikailag is próbára teszi az alkotót, te mégis bátran vállalsz nagy méreteket és nehéz súlyokat, miközben a témáid légiesek, szinte súlytalanok. Hogyan birkózol meg az anyag ellenállásával?

Szeretem, ha egy munkáért küzdeni kell. Számomra a fizikai áldozat az alkotási folyamat szerves része. A nagy méretű lapok kezelése valódi szakmai kihívás, de nem hagyom, hogy a technikai kockázat gátolja a művészi kifejezőkészségemet. Elsősorban a rogyasztást és az üvegöntést (casting) alkalmazom, egyre tudatosabban kombinálva a technikákat. Az utómunkákat – csiszolást, vágást – magam végzem, vizes flexszel és csiszológépekkel; csupán a végső polírozásnál veszek igénybe segítséget. Autonóm műveim gyakran több darabból állnak; szívesen kombinálom az üveget más anyagokkal, vagy alkotok közösen társművészekkel.

Az átkelés; lapított üvegcső, montírozott, casting üveg; 90×120×72 cm; 2022 (Fotó: M. Fodor Éva)

A légiességet és a monumentalitást függesztéssel érem el, a gyárakból kiselejtezett üvegcsövek felhasználásával sikerült a kompozíciókat olyan léptékűvé tágítanom, hogy azok saját „színpadot” emelnek önmaguk köré. Az üveg különleges médium: megköveteli az alázatot, mert bármennyire is keresem az új technikákat, meg kell hajolnom az anyag akarata előtt.

Installációid és a társalkotókkal való együttműködéseid az utóbbi időben egészen új energiákat hoztak a munkásságodba. Mennyire fontos számodra a narratíva és a közös alkotás katalizáló ereje?

Számomra az üveg nem érhet véget a dekorativitásnál. A transzparencia csak egy eszköz ahhoz, hogy mélyebb rétegeket tárjunk fel. Inspirációimat a mindennapokból, utazásokból, a különböző kultúrákkal való találkozásokból, az irodalomból vagy a zenéből merítem. A tartalom, a forma, a szín és a technikai megoldás nálam egyenrangú. A címek csak hívószavakat jelölnek, amelyek kiindulópontok a továbbgondoláshoz.

Ezüst csónakok a szélben; casting üveg, merített papír-drótháló; 120×160×100 cm; társművész: Vereczkey Szilvia; 2023 (Fotó: Kis István)

A társművészekkel – keramikusokkal, textil- vagy festőművészekkel – történő közös munka pedig különösen inspiráló. Ilyenkor az alkotói ego háttérbe szorul a közös mű érdekében, ami talán leginkább a női alkotói energiák sajátja. Ezek a kooperációk tanítanak meg igazán a fény és az anyag párosításának új dimenzióira. Hadd idézzek egy számomra kedves gondolatot Palman Zsuzsi képzőművésztől: „Birgit munkáit szemlélve elsősorban a líraiság hat rám: a témaválasztás finomsága, az üvegmunkák mögötti történetek és gondolatok személyessége. Egy mű átéléséhez nincs szükség speciális területen szerzett lexikális tudásra. Az alkotások letapogathatók úgy, ahogy vagyunk: az érzékeinkkel és belső világunkon keresztül.”

Hogyan összegeznéd azt a belső dialógust, amelyet az anyaggal folytatsz? Mi az az esszencia, amely az építészeti felelősségtől az autonóm tárgyak líraiságáig vezeti a kezedet?

Az üveg határozza meg a mindennapjaimat és a látásmódomat. A változás érdekel, a különleges pillanatok, amelyeket ritmusszerűen szeretnék megragadni és átadni. Kutatom a belső egyensúlyt, az útirányt és a lényeget. Elsősorban az átlátszóság foglalkoztat: ahogy a színek életre keltik az anyagot, megmutatva annak féktelen erejét. Kedvelem az anyaggal folytatott párbeszédet; ahogy a melegen formált üveg állapota megváltozik, majd a transzparenciája képpé dermedve őrzi meg az átalakulás élményét.

Az öreg csónak lelke; rogyasztott üvegcső, casting üveg, szilikon; 18×82×18 cm; 2025 (Fotó: Kis István)

Legújabb munkáimban játékosan kombinálom a technikákat, de az ív mint metafora, állandó: ívek alatt védelem, ívek felett lebegés. Kapuk előtt várakozunk kanyargós utakon, és néha még a szürke árnyalatai is vonzóak. Az építészeti üveg pedig különös felelősség, hiszen közvetlenül hat a lélekre. A célom a modernség: a műnek formailag és technikailag is tükröznie kell az egyéniséget, mert csak így válhat az építészet időtálló részévé.

Borbás Dorka
üvegművész

Főcímkép:
A felfedező; casting üveg, rogyasztott üvegcső szegmens; 70×82×15 cm; 2025 (Fotó: Kis István)

Kiállítások, események
A divat változása a 21. században

A kiállítás Csipes Antal „A divat változása a 21. században” című könyvének illusztrációiból válogat, bemutatva a stílusikonok, a divatfotózás és -illusztráció, valamint a divat és a művészet kapcsolatát. A tárlat a világ divatfővárosait és a magyar divat múltját, jelenét is egyedi tárgyakon, fotókon és kiadványokon keresztül idézi meg. 1111 Budapest, Bartók Béla út 32.

Hogyan csináljunk pénzt

A  kiállítás a bankjegyek tervezésének izgalmas és sokszínű világába enged betekintést. A művész, az új magyar forgalmi bankjegysor tervezője, számos nemzetközi grafikai kiállítás résztvevője és közel 100 magyar bélyeg alkotója, munkásságának különleges darabjait mutatja be. 1024 Budapest, Keleti Károly utca 22.

ÚJRAHANGOLÁS

A kiállítás az elmúlt két év alkotásain keresztül mutatja be a kortárs anyagkísérletek és az ipari környezet inspiráló találkozását. A válogatás különböző generációk és alkotói szemléletek munkáin keresztül idézi meg a közel három évtizedes vásárhelyi művészeti hagyomány továbbélését. 9700 Szombathely, Thököly Imre u. 20.

Térhatások

A kiállítás Hegedűs Andrea textiltervező művész új önálló tárlata, amely a fény, a hang és az üvegtextil különleges kapcsolatával alakítja a kiállítás terét. A térinstallációk érzékeinkre gyakorolt hatásait vizsgálva hívják játékba a látást, a hallást és a tér érzékelését. 1036 Budapest, Lajos utca 136-138.

Térbe írt érzelmek / Haddfájjon-szigetek

A kiállítás érzelemszigetei között utazunk a lélek mélységeibe az ékszerekbe rejtett gesztusokkal, humorral, öniróniával, versekkel. Ez az a hely, ahol az érzéseknek fizikai súlyuk van – a kérdés tehát az, hogy tudod-e viselni az érzést, amit egy ékszer képvisel? 1111 Budapest, Bartók Béla út 32.

Átszőtt terek – Időrétegek

A kiállítás a művész különleges világába enged betekintést, ahol a textil új formákban és térbeli helyzetekben jelenik meg. Az alkotások az anyag alakíthatóságát és kifejezőerejét használva teremtenek izgalmas párbeszédet forma, tér és struktúra között. 1117 Budapest, Hamzsabégi út 8.

Tovább élő mintázatok

A című kiállítás a mesterek, tanítványok és alkotógenerációk közötti kapcsolatok világába enged betekintést, bemutatva a kézművesség és a kortárs design sokszínű alkotói szemléleteit. A válogatás azt járja körül, hogyan öröklődik tovább a tudás, az anyagok iránti érzékenység és az alkotói gondolkodás, miközben minden generáció új jelentésekkel gazdagítja a korábbi mintákat. 1068 Budapest, Városligeti fasor 12.

Ezeket is olvassa el
Köblitz Birgit - A felfedező; casting üveg, rogyasztott üvegcső szegmens;

Áramlás és lélekhajók

Köblitz Birgit - Vízzé válik; casting üveg, krómacél

Visz a víz

Herényi Blanka: Modular Rug no. 2 (részlet); egyéni technika;

TEXTIL +

Snopper Zsuzsanna: Bútor – stílus, hagyomány, szépség könyv

A hagyomány mint lehetőség